A mai nappal új sorozatot indítunk, amiben korábban - egyes esetekben évtizedekkel ezelőtt - megjelent írásainkra hívjuk föl ismét a figyelmet. Esetenként azért mert újra aktuálisak, mondjuk egy ünnep kapcsán, olykor pedig egyszerűen úgy érezzük, hogy a tartalom még ma is megállja a helyét. Ez utóbbi kategóriába tartozik első újraközölt írásunk.

A két éve elhunyt B. Koltai Gabriella (BKG) írása éppen húsz éve jelent meg a CSABANET felületén. Címe: Csak nekem volt szép. Fogadjátok szeretettel!

Csak nekem volt szép
Ahogy közeledett a busz a faluhoz, valami megmagyarázhatatlan szorongás fogott el. Nem a csalódástól féltem, nem is az emlékeimtől, inkább az nyugtalanított: mit szól majd a fiam, ha megmutatom a házat, ahol születtem. Nekem tündérvilág volt a falu, a határ, a kis halom a mezőn, ami Csingacsguk, Batu kán, Hunyadi Mátyás és Bem apó hadvezéri állásául szolgált szünidei nagy csaták idején, de hátha neki unalmas, szürke porfészek lesz.

A Ladics-házba megérkezvén egyértelműen jeleztük jöttünk szándékát, miszerint meghívót kaptunk Ladics-tárgyak átadására, de a recepción ülő tanárnő olyan szuggesztíven és átéléssel beszélt a múzeumról és a hagyatékról, hogy első körben mi a múzeumot választottuk.

A ránézésre jórészt nyugdíjas közönség nagy meglepetésére felcsendült a zongorán a „Süssünk, süssünk” Bartók Gyermekeknek című ciklusának első kötetéből. Miközben csodásan zengett a zongoramuzsika a Vigaldában, Bojczán István műszaki csoportvezető félrehúzódva mosolygott a nem létező bajusza alatt. Talán csak ő volt minden ismeretnek birtokában e hétfő délutánján, ami nem is csoda, hiszen már 50 éve koptatja a Békéscsabai Jókai színház márványlapjait.

Ilyentájt minden évben unalmasan hangzik el valamely ismerősünk szájából: "Nálunk nincs Halloween, nálunk Mindenszentek van." Én pedig határozottan állíthatom, hogy még gyermekkoromban is rendszeresen készítettünk töklámpást, tökvicsorit a szüleimmel, nagyszüleimmel, pedig rólam mindenki tudhatja, hogy nem vagyok olyan vén! Persze már elértem azt a kort, hogy ez csakis a rendszerváltás előtt lehetett, vagyis az amcsi métely még tuti nem fertőzött meg bennünket.

Szombaton kolbászgyúró versenyt is rendeztek a Csabai Szlovák Vásáron, ahová szokásunkhoz híven kicsit korán érkeztünk. A segítők még pakolták a padokat és a vájlingokat, a sátrak alatt pedig az asszonyok már szeletelték a finomságok hozzávalóit. (Itt jegyzem meg, hogy a vájling szót a „Word” ki szeretné javítani. Nem őrzi úgy a hagyományokat, mint a jelenlévők.) Bár évek óta nem jártam erre, számos ismerős üdvözölt, Hajnalka még meg is ölelgetett.

Nemzeti ünnepeinken, mint a main is, általában eluralkodik rajtunk a politika, s szónokaink megszólalásait legtöbbször ez hatja át. Gyulán viszont rendszerint figyelnek arra is, hogy valamilyen kulturális élményt szerezzenek nekünk. Az idei 56-os megemlékezésben is elhelyeztek egy csemegét, meghallgathattuk Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák produkcióját.

Régi kapcsolatom van ám Patkó Bandival. Lehettem úgy 17 éves, ültünk Hegedűsnével – aki akkor még egyszerűen „anyu” volt – a konyhában, s együtt füleltük a Bécsből hozott Tobishi kazettás magnót. Egy szilágysági gyűjtés részlete forgott ezerszer oda és vissza, s próbáltuk kihallani a zenekar mellett éneklő bácsi szövegét. Meg kell jegyezzem, ez az én mániám volt, anyu számára ez inkább kényszernek hatott. Ő inkább simán csak kavarta volna a húslevest, hiszen ezért voltunk a konyhában. Be kell látni, igen sokat fárasztottam az őrületeimmel.

De hogyan is történt? OK, elmesélem, úgyis szeretem magam égetni. Reggel megérkeztem a színházhoz. Lenyomtam a nagykapu kilincsét a megszokott módon (mármint ahogy azt huszonötéve megszoktam), elfordult, de a kapu nem nyílt, odabent felrakatolt székek hegye látszott. Megpróbáltam egy másik bejárót. Itt már nagyobb sikerem lett, de a hölgyek csodálkozása közepette rá kellett jöjjek, …

Az Állatvédelmi Témahét keretében szemléletformáló programot szerveztek 2024. október 8-án a szabadkígyósi Wenckheim-kastélyban, ahová a környék óvodásait és általános iskolásait várták. Szerencsére a program sokkal élménytelibb volt, mint ez az első bevezető mondat. Tartsatok velem, és olvassatok tovább!

Mustonos – a 18. századi nyelvújítók így kívánták elnevezni „magyarul” októbert. Ugye nem nehéz kitalálni mi is járhatott a fejükben, bár eddig azt hittem, főleg kávéházba jártak. Eme szőlőtőke-alji elnevezés, lehetséges, hogy a kedvünket is vidámabbá tenné. Itt jegyzem meg persze, hogy ez semmiképp sem lehet magyar szó, mert midőn e sorokat írom, a „word” aláhúzta pirossal.

Megérthetitek, nem volt más választásom, ugyanis ekkor volt a "Viráglányok Éjszakája". Kettecskén ellátogattunk a Magyar Jazz Szövetség és a Meseházi Alapítvány jazzfesztiváljára, mely a 35 éves Meseház ünnepi sorozatának részeként került megrendezésre.

Onnan folytatnám, ahol a minap félbehagytam. Csütörtökön egy estélyre voltunk hivatalosak a kastélyba. Melyik kastélyba? Természetesen a szabadkígyósi Wenckheim-kastélyba. Persze, persze, a múltkor még könyvbemutatóról beszéltem, most meg nagyzolok itt ezzel az estély dologgal, de hidd el, ez egyazon alkalom!

A hétvégén zajlik a Muzsikál az erdő rendezvénysorozat Gyulán és környékén. Tekintsétek meg fotós, videós beszámolónkat.

Tegnap este könyvbemutatón jártunk Szabadkígyóson. Első körben néhány kecsegtető fotót közlünk, a hétvége folyamán érkezik beszámolónk is. Látogassatok vissza!

Amint arról már korábban írtunk, "Istennel talállak, testvérem!" címmel Gyulára érkezett a Néprajzi Múzeum Erdős Kamill munkásságát feldolgozó és bemutató vándorkiállítása. A tárlat különlegessége, hogy az Erkel Ferenc Múzeum gyűjteményében őrzött Erdős Kamill-hagyatékból állították össze a szakemberek.

Mint arról már írtunk korábban, a hétvégén Telekgerendáson Káposzta Fesztivált rendeztek. A délelőtti fotókat már közzétettük, ám az este készült képek csak (végre) mostantól tekinthetők meg:

A Kulturális Örökség Napjai keretében az elmúlt hétvégén a szabadkígyósi Wenckheim-kastélyban is nyitott kapukkal és változatos programokkal várták a látogatókat.

Mi a vasárnapi napon látogattunk ki, s részt vettünk Bagyinszki Zoltán fotográfus „Várak, kastélyok, paloták” című fotókiállításának megnyitóján.

Csodálatos muzsikák töltötték be Békéscsaba utcáit tegnap. Szombaton számos zenekar bemutatta produkcióját az első alkalommal megrendezett utcazene fesztiválon.

A szervezők igazán kitettek magukért, 6 + 1 színpadon szóltak a slágerek.

Ma reggel, a versenyző csapatok nevezésével megkezdődött a Káposzta Fesztivál Telekgerendáson. A megnyitót követően a Borouka Pávakör lépett a - nem túl magas - színpadra, melyet tehetségkutató szkander verseny követett.