Nem hiszitek el, már megint színházban voltam. Veszélyes ez, mert-előbb utóbb azt fogjátok gondolni, hogy kultúrlény volnék! Pedig kedves ismerőseim...? És hát ugye nem csak a büféig jutottam el, konkrétan meghívtak a Békéscsabai Jókai Színházba, Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival című színművének sajtónyilvános főpróbájára. Nekem meg ez rögtön kihívást jelentett. Talán emlékeztek rá, hogy az olvasópróbára is kétszer indultam el. Lehet, hogy nem vagyok túl rutinos?

A mai nappal új sorozatot indítunk, amiben korábban - egyes esetekben évtizedekkel ezelőtt - megjelent írásainkra hívjuk föl ismét a figyelmet. Esetenként azért mert újra aktuálisak, mondjuk egy ünnep kapcsán, olykor pedig egyszerűen úgy érezzük, hogy a tartalom még ma is megállja a helyét. Ez utóbbi kategóriába tartozik első újraközölt írásunk.

A két éve elhunyt B. Koltai Gabriella (BKG) írása éppen húsz éve jelent meg a CSABANET felületén. Címe: Csak nekem volt szép. Fogadjátok szeretettel!

Csak nekem volt szép
Ahogy közeledett a busz a faluhoz, valami megmagyarázhatatlan szorongás fogott el. Nem a csalódástól féltem, nem is az emlékeimtől, inkább az nyugtalanított: mit szól majd a fiam, ha megmutatom a házat, ahol születtem. Nekem tündérvilág volt a falu, a határ, a kis halom a mezőn, ami Csingacsguk, Batu kán, Hunyadi Mátyás és Bem apó hadvezéri állásául szolgált szünidei nagy csaták idején, de hátha neki unalmas, szürke porfészek lesz.

A Ladics-házba megérkezvén egyértelműen jeleztük jöttünk szándékát, miszerint meghívót kaptunk Ladics-tárgyak átadására, de a recepción ülő tanárnő olyan szuggesztíven és átéléssel beszélt a múzeumról és a hagyatékról, hogy első körben mi a múzeumot választottuk.

A ránézésre jórészt nyugdíjas közönség nagy meglepetésére felcsendült a zongorán a „Süssünk, süssünk” Bartók Gyermekeknek című ciklusának első kötetéből. Miközben csodásan zengett a zongoramuzsika a Vigaldában, Bojczán István műszaki csoportvezető félrehúzódva mosolygott a nem létező bajusza alatt. Talán csak ő volt minden ismeretnek birtokában e hétfő délutánján, ami nem is csoda, hiszen már 50 éve koptatja a Békéscsabai Jókai színház márványlapjait.

Ilyentájt minden évben unalmasan hangzik el valamely ismerősünk szájából: "Nálunk nincs Halloween, nálunk Mindenszentek van." Én pedig határozottan állíthatom, hogy még gyermekkoromban is rendszeresen készítettünk töklámpást, tökvicsorit a szüleimmel, nagyszüleimmel, pedig rólam mindenki tudhatja, hogy nem vagyok olyan vén! Persze már elértem azt a kort, hogy ez csakis a rendszerváltás előtt lehetett, vagyis az amcsi métely még tuti nem fertőzött meg bennünket.

Szombaton kolbászgyúró versenyt is rendeztek a Csabai Szlovák Vásáron, ahová szokásunkhoz híven kicsit korán érkeztünk. A segítők még pakolták a padokat és a vájlingokat, a sátrak alatt pedig az asszonyok már szeletelték a finomságok hozzávalóit. (Itt jegyzem meg, hogy a vájling szót a „Word” ki szeretné javítani. Nem őrzi úgy a hagyományokat, mint a jelenlévők.) Bár évek óta nem jártam erre, számos ismerős üdvözölt, Hajnalka még meg is ölelgetett.

Nemzeti ünnepeinken, mint a main is, általában eluralkodik rajtunk a politika, s szónokaink megszólalásait legtöbbször ez hatja át. Gyulán viszont rendszerint figyelnek arra is, hogy valamilyen kulturális élményt szerezzenek nekünk. Az idei 56-os megemlékezésben is elhelyeztek egy csemegét, meghallgathattuk Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák produkcióját.

Régi kapcsolatom van ám Patkó Bandival. Lehettem úgy 17 éves, ültünk Hegedűsnével – aki akkor még egyszerűen „anyu” volt – a konyhában, s együtt füleltük a Bécsből hozott Tobishi kazettás magnót. Egy szilágysági gyűjtés részlete forgott ezerszer oda és vissza, s próbáltuk kihallani a zenekar mellett éneklő bácsi szövegét. Meg kell jegyezzem, ez az én mániám volt, anyu számára ez inkább kényszernek hatott. Ő inkább simán csak kavarta volna a húslevest, hiszen ezért voltunk a konyhában. Be kell látni, igen sokat fárasztottam az őrületeimmel.

De hogyan is történt? OK, elmesélem, úgyis szeretem magam égetni. Reggel megérkeztem a színházhoz. Lenyomtam a nagykapu kilincsét a megszokott módon (mármint ahogy azt huszonötéve megszoktam), elfordult, de a kapu nem nyílt, odabent felrakatolt székek hegye látszott. Megpróbáltam egy másik bejárót. Itt már nagyobb sikerem lett, de a hölgyek csodálkozása közepette rá kellett jöjjek, …

Az Állatvédelmi Témahét keretében szemléletformáló programot szerveztek 2024. október 8-án a szabadkígyósi Wenckheim-kastélyban, ahová a környék óvodásait és általános iskolásait várták. Szerencsére a program sokkal élménytelibb volt, mint ez az első bevezető mondat. Tartsatok velem, és olvassatok tovább!

Mustonos – a 18. századi nyelvújítók így kívánták elnevezni „magyarul” októbert. Ugye nem nehéz kitalálni mi is járhatott a fejükben, bár eddig azt hittem, főleg kávéházba jártak. Eme szőlőtőke-alji elnevezés, lehetséges, hogy a kedvünket is vidámabbá tenné. Itt jegyzem meg persze, hogy ez semmiképp sem lehet magyar szó, mert midőn e sorokat írom, a „word” aláhúzta pirossal.

Megérthetitek, nem volt más választásom, ugyanis ekkor volt a "Viráglányok Éjszakája". Kettecskén ellátogattunk a Magyar Jazz Szövetség és a Meseházi Alapítvány jazzfesztiváljára, mely a 35 éves Meseház ünnepi sorozatának részeként került megrendezésre.

Onnan folytatnám, ahol a minap félbehagytam. Csütörtökön egy estélyre voltunk hivatalosak a kastélyba. Melyik kastélyba? Természetesen a szabadkígyósi Wenckheim-kastélyba. Persze, persze, a múltkor még könyvbemutatóról beszéltem, most meg nagyzolok itt ezzel az estély dologgal, de hidd el, ez egyazon alkalom!

A hétvégén zajlik a Muzsikál az erdő rendezvénysorozat Gyulán és környékén. Tekintsétek meg fotós, videós beszámolónkat.

Tegnap este könyvbemutatón jártunk Szabadkígyóson. Első körben néhány kecsegtető fotót közlünk, a hétvége folyamán érkezik beszámolónk is. Látogassatok vissza!

Amint arról már korábban írtunk, "Istennel talállak, testvérem!" címmel Gyulára érkezett a Néprajzi Múzeum Erdős Kamill munkásságát feldolgozó és bemutató vándorkiállítása. A tárlat különlegessége, hogy az Erkel Ferenc Múzeum gyűjteményében őrzött Erdős Kamill-hagyatékból állították össze a szakemberek.

Mint arról már írtunk korábban, a hétvégén Telekgerendáson Káposzta Fesztivált rendeztek. A délelőtti fotókat már közzétettük, ám az este készült képek csak (végre) mostantól tekinthetők meg:

A Kulturális Örökség Napjai keretében az elmúlt hétvégén a szabadkígyósi Wenckheim-kastélyban is nyitott kapukkal és változatos programokkal várták a látogatókat.

Mi a vasárnapi napon látogattunk ki, s részt vettünk Bagyinszki Zoltán fotográfus „Várak, kastélyok, paloták” című fotókiállításának megnyitóján.

Csodálatos muzsikák töltötték be Békéscsaba utcáit tegnap. Szombaton számos zenekar bemutatta produkcióját az első alkalommal megrendezett utcazene fesztiválon.

A szervezők igazán kitettek magukért, 6 + 1 színpadon szóltak a slágerek.

Ma reggel, a versenyző csapatok nevezésével megkezdődött a Káposzta Fesztivál Telekgerendáson. A megnyitót követően a Borouka Pávakör lépett a - nem túl magas - színpadra, melyet tehetségkutató szkander verseny követett.