Ezen a hétvégén rendezik Gyulán a hagyományosnak számító Gyulai Virágok Fesztiválját. Szombat reggel felkerekedtünk, s mi is körülnéztünk a pompás standokon, s mint az fotóinkból kiderül, ez a gondolat nem tett egyedivé minket. Aki igyekszik ma még akár a Zanzibart is meghallgathatja, de ha csak holnap indulsz útnak, akkor sem fogsz csalódni. Számos program, s a színes növények várnak rád. Képriportunkat a folytatásban tekintheted meg.

Hazafelé robogtunk a négysávoson. Teljes nyugalommal hallgattam a kedvenc podcastomat, amikor Ildikó kérdése törte meg a „csendet”:

- Meg sem kérdezted melyiket választottam!

Na, erre a kérdésre nem vágyik egy férfiember esküvő kiállítás után még akkor sem, ha ennek most valami kacifántosabb neve volt: Magical Evening.

Szombaton változatos programokkal várta a látogatókat a szülinapos Almásy-kastély. Mi a Tacskótalálkozón jártunk, melyet már negyedjére rendeztek meg. Interjút kértünk több rövidlábútól is, de minden blöki csak csaholt ránk, így nem maradt más lehetőség, mint közzétenni az eseményen készült fotókat. Tekintsétek meg galériánkat!

Két igen magasztos, ellenben rövid párbeszéddel indult a kedd reggelem:

- Ugyanaz az egyforma ingünk van – mondta a direktor.
- Én kérek elnézést jó? – hagyta el a számat.

A folytatás már titokzatosabb volt:

- Ez a nagy kérdés, vagy az itt a kérdés?
- Az itt a kérdés…

Ebből az egész halandzsából semmit sem értettél? Ez esetben igazán fontos elolvasnod a folytatást. Amennyiben dereng valami, úgy pedig elképzelhetően az érdeklődésedet is felkeltettem.

Buliztam már Kádárékkal, tomboltam Kádár Ferenc dévaványai pásztorember dalaira, muzsikáltam is azokat, de eddig a Kádár famíliával kapcsolatban a POP műfajban nem kellett megmerítkezzek. Eddig valóban nem, de a napokban szembe jött Ferkó megosztása, melyben büszkén hívta fel a figyelmet egy Kolossal kapcsolatos szenzációra.

A megosztás egy linkjére kattintva „A DAL 2025” fejléce fogadott, s a megszokott címek (Ennek a gazdának…, Szárnya,szárnya…, Ángyomasszony..) helyett a következő: „Szeress azért, aki én vagyok”. Dalszövegíró és zeneszerző: Szabó Tibor.

Kíváncsi vagy rá miért? Megszokhattad már, hogy a mi életünk Ildikóval kalandos. A leghétköznapibb történések is megoldandó faladatként tornyosulnak elénk. Így történt ez tegnap is.

Hivatalosak voltunk a Čabiansky kalendár (Csabai kalendárium) 2025 bemutatójára, a Csabai Szlovákok Szervezetéhez. Elsőre jó ötletnek tűnt eleget tenni a meghívásnak, de ha nincs Krajcsovics Hajnalka, részünkről katasztrófába torkollott volna az esemény.

Izgalommal telve ébredtem ma reggel. Ebédnél már kicsit összerándult a gyomrom, de ezzel más is így lenne, ha oly veszélyes kalandra vállalkozna, mint ma én. Hivatalosak vagyunk az Esküvő Kiállításra, s ingoványos terep ez nekem, hiszen alig több mint hat éve kértem meg Ildikó kezét. El kell majd sétáljunk a menyasszonyi ruhás standok mellett - bizonyára megszólít majd Fehér Anikó -, tegnap hallottam, hogy ékszerészek is jelen lesznek, s ha megtalál a szerencse, talán az év jegyespárja versenyre is benevezünk, bár inkább lehet bennünket az évtized jegyespárjának nevezni.

Újévi koncertre invitáltak bennünket a hétvégén Szabadkígyósra, s mivel vágytunk némi lazább szórakozásra, természetesen felkerekedtünk. Klasszikus és laza? Igen. Neked sem lehet más tapasztalatod, minthogy így évkezdet tájékán mindenki próbálja még egy kis jó hangulattal megalapozni az előttünk álló évet. Az újévi koncertek klasszikusán, Bécsben is elsősorban a Strauss család keringőivel és indulóival gondoskodnak jó hangulatról. Az sem mellékes, hogy ezek a darabok jórészt mindenki számára ismertek, s ezt kihasználva még a feszes hangulatú Musikverein épületében is megtapsoltatják a közönséget. Mondhatni e hangulatot próbálta elénk varázsolni nagyszerű hangulatú koncertjével ennek az estnek két elődója, Silló Erzsébet és Gál Csaba. Talán itt kevéssel több volt a magyaros kompozíciók száma.

Egyre nagyobb divat alternatív karácsonyfákat alkotni és felállítani. Bár különbözőek a vélemények arról, hogy a vágott fenyő okoz-e ökológiai katasztrófát, az alább ismertetett változatoknak mindenképpen számos előnye van. Amellett, hogy kiélhetjük művészi énünket, vagy éppen barkácsolási hajlamainkat, ezek a dekorációk több alkalommal felhasználhatók. Azt persze csak halkan jegyzem meg, hogy azon embertársaink, akik áldottak e művészi képességekkel, valószínűsíthetően törekedni fognak az évenkénti megújulásra. Készítettünk egy rövid válogatást az internet bugyraiban fellelhető videókból, melyek segítségével ti is elkészíthetitek alternatív karácsonyfáitokat, esetleg egyéb dekorációtokat. A neten ezeket a változatokat sokhelyütt DIY jelzővel illetik, jelentsen bármit is, ez a csodás mozaikszó.

A "Korábban írtuk" sorozatunkban egy éppen 22 éve megjelent írást ajánlunk figyelmetekbe. A békéscsabai FEK-be akkoriban egy kiállítás erejéig ellátogatott a TV Maci, akit természetesen bábfigura kollégái is elkísértek.

B. Koltai Gabriella (BKG) írása nem csak szorosan a vitrinek tartalmát mutatja be.

A mesék sosem avulnak el...
Az elmúlt héten bizonyára feltűnt a Szabadság téri FEK néven ismert étterem és művelődési intézmény törzsvendégeinek, hogy naponta több gyermekcsoport, de igen sok felnőtt is látogatja az emeleti kiállítótermet. Nem csoda, hiszen illusztris vendéget köszönthettünk városunkban: itt járt a TV Maci.

Méghozzá nem is egyedül, sok kedves ismerős kísérte el, többek közt maga Mirr-Murr, aztán a legkisebb ugrifüles és Mekk Mester barátai közül is jónéhányan. Egy közepes nagyságú vitrinben ott sorakoztak a bábok, középen a Maci, akit gyermekkorunkban mindig épp akkorának láttunk, mint önmagunkat. Foky Ottó halhatatlan és feledhetetlen bábfigurái egész nemzedékeket bűvöltek el, olyannyira, hogy velem együtt igen sok felnőtt, sőt jócskán középkorú ember is beóvakodott, találkozni a Macival. Óvodásgyerek a nagymamával, kisiskolások a tanítónénivel, huszonéves lány a barátjával egyaránt örömmel, némi elfogódottsággal álltak a vitrin előtt, s szedegették elő a régi emlékek morzsáit a ráülepedett látványrétegek alól.

Megvallom, engem elsőre sokkolt a hír, mivel eddig azzal sem voltam tisztában, hogy a Mikulásnak saját építménye lenne a megyeszékhelyen. Viszont semmiképp sem vehettem kacsának – stílusosan sarki récének – a címben szereplő mondatot, mivel az önkormányzat és a Csabagyöngye közös sajtótájékoztatóján, a Csabai Advent rendezvényeivel kapcsolatban hangzott el az információ.

Régi fejlövésem készíteni egy cikket, esetleg egy videót, ahol bemutatnám a közönségnek, hogy – olykor akaratuk ellenére – mily sok klasszikus muzsikával találkoznak a filmektől a reklámokon keresztül a telefonközpontok hívásvárakoztató zenéiig. Jó témának ígérkezik, de elég nagy munka, számtalan szemelvénnyel. Van viszont a megyében egy zongorista, aki sokkal előrébb tart ezen a téren, s ennek az ismeretterjesztő feladatnak egy jelentős részét most leveszi a vállamról. Gyertek el ti is Szabadkígyósra, s Vozár M. Krisztián a szeretetre hangolva közelebb repít benneteket is a klasszikusokhoz.

A délelőtti gyermekprogramok után, melyekről tegnap beszámoltunk nektek, délután és este már nem csak kísérőként várta a felnőtteket a Csaba Center szülinapi bulija. Természetesen a mi helyünk is ott volt Ildikóval. Pontosabban: annyian voltunk, hogy "megváltott" hely senkinek sem jutott. Ezen nincs is mit csodálkozni, ugyanis olyan nevekre gyűltünk, mint az  Irigy Hónaljmirigy, Molnár Sanyi és természetesen Kowalsky meg a Vega.

Joggal kérdezheted: Mi ez a csúszás, hogy csak 24 óra múltán osztjuk meg élményeinket? Ha te is ott voltál igazán megértheted, hogy ma nekünk is másnap volt.

Megérkeztek az első fotók a Csaba Center 23. születésnapjáról. A délelőtti programokon jártunk. Tekintsétek meg képeinket kedvcsinálónak, s ha igyekeztek, még kiérhettek az esti koncertekre.

Láttatok már Csaba Center szülinapot szerdán? Esetleg csütörtökön? Persze, hogy nem, hiszen mindig szombaton tartják, hogy a buli után másnap kialudhasd magadat!

„Különleges egybeesés az idén, hogy a huszonharmadik születésnapot, amely huszonharmadikára esik, 23-án ünnepelhetjük” kezdte a sajtótájékoztatót Hrabovszki György a Csaba Center Invest igazgatója.

Nem hiszitek el, már megint színházban voltam. Veszélyes ez, mert-előbb utóbb azt fogjátok gondolni, hogy kultúrlény volnék! Pedig kedves ismerőseim...? És hát ugye nem csak a büféig jutottam el, konkrétan meghívtak a Békéscsabai Jókai Színházba, Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival című színművének sajtónyilvános főpróbájára. Nekem meg ez rögtön kihívást jelentett. Talán emlékeztek rá, hogy az olvasópróbára is kétszer indultam el. Lehet, hogy nem vagyok túl rutinos?

A mai nappal új sorozatot indítunk, amiben korábban - egyes esetekben évtizedekkel ezelőtt - megjelent írásainkra hívjuk föl ismét a figyelmet. Esetenként azért mert újra aktuálisak, mondjuk egy ünnep kapcsán, olykor pedig egyszerűen úgy érezzük, hogy a tartalom még ma is megállja a helyét. Ez utóbbi kategóriába tartozik első újraközölt írásunk.

A két éve elhunyt B. Koltai Gabriella (BKG) írása éppen húsz éve jelent meg a CSABANET felületén. Címe: Csak nekem volt szép. Fogadjátok szeretettel!

Csak nekem volt szép
Ahogy közeledett a busz a faluhoz, valami megmagyarázhatatlan szorongás fogott el. Nem a csalódástól féltem, nem is az emlékeimtől, inkább az nyugtalanított: mit szól majd a fiam, ha megmutatom a házat, ahol születtem. Nekem tündérvilág volt a falu, a határ, a kis halom a mezőn, ami Csingacsguk, Batu kán, Hunyadi Mátyás és Bem apó hadvezéri állásául szolgált szünidei nagy csaták idején, de hátha neki unalmas, szürke porfészek lesz.

A Ladics-házba megérkezvén egyértelműen jeleztük jöttünk szándékát, miszerint meghívót kaptunk Ladics-tárgyak átadására, de a recepción ülő tanárnő olyan szuggesztíven és átéléssel beszélt a múzeumról és a hagyatékról, hogy első körben mi a múzeumot választottuk.

A ránézésre jórészt nyugdíjas közönség nagy meglepetésére felcsendült a zongorán a „Süssünk, süssünk” Bartók Gyermekeknek című ciklusának első kötetéből. Miközben csodásan zengett a zongoramuzsika a Vigaldában, Bojczán István műszaki csoportvezető félrehúzódva mosolygott a nem létező bajusza alatt. Talán csak ő volt minden ismeretnek birtokában e hétfő délutánján, ami nem is csoda, hiszen már 50 éve koptatja a Békéscsabai Jókai színház márványlapjait.

Ilyentájt minden évben unalmasan hangzik el valamely ismerősünk szájából: "Nálunk nincs Halloween, nálunk Mindenszentek van." Én pedig határozottan állíthatom, hogy még gyermekkoromban is rendszeresen készítettünk töklámpást, tökvicsorit a szüleimmel, nagyszüleimmel, pedig rólam mindenki tudhatja, hogy nem vagyok olyan vén! Persze már elértem azt a kort, hogy ez csakis a rendszerváltás előtt lehetett, vagyis az amcsi métely még tuti nem fertőzött meg bennünket.