Kíváncsi vagy rá miért? Megszokhattad már, hogy a mi életünk Ildikóval kalandos. A leghétköznapibb történések is megoldandó faladatként tornyosulnak elénk. Így történt ez tegnap is.
Hivatalosak voltunk a Čabiansky kalendár (Csabai kalendárium) 2025 bemutatójára, a Csabai Szlovákok Szervezetéhez. Elsőre jó ötletnek tűnt eleget tenni a meghívásnak, de ha nincs Krajcsovics Hajnalka, részünkről katasztrófába torkollott volna az esemény.
Kezdetben az események a szokásos medrükben folydogáltak. Elsők között érkeztünk, készítettem egy-két fotót az üres teremben az asztalra elhelyezett kalendáriumokról, akklimatizálódtam, próbáltam felvenni a régi idők ritmusát, ugyanis ha még nem mondtam volna, ide is sokat jártam huszonéve. Én gondoztam a slovak.hu tartalmait, gyűjtöttem népdalokat szlovák asszonyok körében, s Erzsike néni is sokat mozgatott bennünket, büszke „szlovák” népzenészeket.
Gyülekeztek az érdeklődők a Szlovák Kultúra Házában, én is sok régi ismerőst köszönthettem, de egyre inkább feltűnt, hogy távolról is érkeztek vendégek. Király Katával például biztosan nem mostanában találkoztunk, s megtisztelte az eseményt jelenlétével Szarvas Péter polgármester is.
És…, egyszer csak tömeg lett. A kezdés váratlanul, az előtérben ért. Utolsó pillanatban tudtam riadóláncon keresztül elküldeni Ildikónak a diktafont, s az első fotókért is meg kellett küzdeni, akkora volt a sajtó érdeklődése. Bevallom, erre nem számítottam, de jobban zavart, hogy nem is értettem.
A következő pillanatban, már ennél is nagyobb problémám keletkezett. Előzetes várakozásaimmal ellentétben innentől egy árva szó sem hangzott el magyarul. Úgy éreztem, nem sok babér terem itt már nekem, aki bemutatkozáskor is a következő néhány jelzőt szoktam a nevem után biggyeszteni: cigány, zsidó, örmény… Ha nem kapok külső segítséget, a mai tartalom egy fotógaléria lett volna, meg persze valami ilyesmi írás:
.
.
.
.
Képzelhetitek, amint odabent Ildikó próbált fülelni – végtére is neki szlovákok a felmenői – s erősen koncentrált, hogy minden szót rögzítsen a diktafonnal.
És persze, ahogy az lenni szokott, feltolultak az emlékek
Mint már érintőlegesen céloztam rá, nem ma tettem be ide először a lábam, s persze a szlovák nyelvvel sem most először gyűlt meg a bajom. Huszonéve egyszer, a kisteremben arra lettem figyelmes, hogy a hölgyek a számítógépükkel küzdenek, s nem indul el nekik a nyomtatás. Én már akkor is mindenhez értettem, informatikában Win98, vagy XP tájáig juthattam, s felajánlottam a segítségemet. Átkerültem a monitor túloldalára, s egy addig számomra ismeretlen operációs rendszer fogadott (Windows 2000), s természetesen szlovák nyelven. Ugye nem kell tovább meséljem?
A kalendárium
Ám, ahogy már céloztam rá Hajnalka megmentett, s elintézte nekem, hogy kapjak a tervezett felszólalásokból egy magyar átiratot.
Így, ha máshonnan nem, innen megtudhattam néhány fontos dolgot.
Pecsenya Edit, a Békéscsabai Szlovák Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium igazgatója minden bizonnyal az alábbiakról beszélt:
Megtudhattuk, hogy a Čabiansky kalendár nem újkeletű kiadvány. A történetét 1920-ban kezdték el írni, s 1948-ig megszakítás nélkül minden évben megjelent. Az első számot Szeberényi Lajos Zsigmond evangélikus lelkész állította össze. Ez volt az első magyarországi szlovák kalendárium. Egyébként a szlovák kalendáriumokat jellemzően a 19. században kezdték el kiadni, de a legrégebbi szlovák kalendárium 1640-ben jelent meg.
A hagyományt 1991-ben újították meg. Az újrakiadás kezdeményezői István Anna és Somogyi Józsefné voltak.
A 2025-ös kalendáriumban sok érdekességről olvashatunk (na ne nagyképűsködjek, én nem olvashatom!). A teljesség igénye nélkül néhány tartalom:
- Naptár
- Az alföldiség génje
- 10 szép nap Szlovákiában
- Száz évvel ezelőtt a kalendáriumban: Irodalom
- A szlovák lét esszenciája
Aki azt hiszi, hogy ettől fogva unalmassá vált a jelenlétem, az nagyot téved, ugyanis Püski-Liker Bence, a Csabai Szlovákok Szervezetének elnöke emelkedett szóra, de néhány mondatot követően váratlan fordulatot vett az esemény, ugyanis az átirat nem segített át azokon a perceken, amikor az eredeti tervektől eltérve fórummá alakult a bemutató. Ez a pillanat az előtérben ért engem – mondtam, hogy sokan voltunk – s ekkor is Hajnalka segített át a nehéz pillanatokon (elég kétségbeesett arcot vághattam) néhány rövid megjegyzéssel:
- „Ő a professzor asszony. Bencét is ő tanította…”
- „Most a szlovák szószóló beszél…”
Egyre feltűnőbb lett, hogy még Pestről is „lejött” a magyarországi szlovákság színe-java, így kézenfekvően ennek okáról érdeklődtem Hajnalkánál. Ekkor derült ki számomra, hogy hatalmas jelentősége van ennek a kiadványnak, mivel az országos szervezet könyvecskéjén kívül, másik hasonló sincs az országban.
Kisvártatva visszakapta a szót Püski-Liker Bence, én pedig újra támaszkodhattam az itineremre. Ha minden igaz, kiemelte, hogy 2025 több alkalomból is fontos év, legfőképpen azért, mert a Csabai Szlovákok szervezete önállósodásának 30. évfordulóját ünnepli. Szólt néhány szót a szlovákság megmaradásáról, a tradíciók megtartásáról, továbbviteléről és megújításáról, melyben a Csabai Szlovákok Szervezete, s annak megfiatalodott vezetősége szerepet szeretne vállalni.
A megújulás egyik jeleként bemutatta a szervezet új arculati elemeit, s mivel itt működött a „szamárvezetőm”, én is fel tudtam készülni, s lőhettem néhány képet. Íme:
Következett még néhány megható pillanat. A Szlovák Kultúra Háza két termét két ikonikus személyről nevezték el. A nagyterem mostantól István Anna nevét viseli, az úgynevezett kistermet pedig Ancsin Pálnéról, Erzsike néniről nevezték el.
S ha eddig kitartottál, most jön a csattanó, ami még számomra is örömteli. A rendezvényen elhangzott, hogy a jövő évi kalendárium a tervek szerint már kétnyelvű lesz, s ha ez a második nyelv a magyar, talán én is elolvashatom.
A 2025-ös kiadványt pedig olvasd el te! Vagy legalább lapozz bele!
Nézd meg a rendezvényen készült fotókat is:
Kapcsolódó írásunk:
A Csabai Szlovák Vásárban kolbászoltak a helyi tótok - Galériával
Szöveg, fotó: Sanyika
