Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után tizenhárom magyar honvédtisztet végeztek ki Aradon a szabadságharcban játszott szerepük miatt. Az 1849. október 6-án kivégzettekre emlékezünk „aradi tizenhármak”, vagy éppen „aradi vértanúk” elnevezéssel.
A fenti kitétel annyiban lényeges, hogy ugyanezen a napon végezték ki Pesten Batthyány Lajost, az első felelős magyar miniszterelnököt, valamint Aradon további három honvédtisztet is kivégeztek 1849 és 1850 között: Ormai Norbert honvéd ezredest, Kazinczy Lajos honvéd ezredest és Ludwig Hauk alezredest.
Az Aradon kivégzett vértanúk:
Lőpor és golyó általi halállal (reggel fél hatkor)
- Lázár Vilmos főtiszt (ezredes)
- Dessewffy Arisztid tábornok
- Kiss Ernő tábornok
- Schweidel József tábornok
Kötél általi halállal (reggel hat óra után)
- Lovag Poeltenberg Ernő tábornok
- Török Ignác tábornok
- Lahner György tábornok
- Knezić Károly tábornok
- Nagysándor József tábornok
- Gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok
- Aulich Lajos tábornok
- Damjanich János tábornok
- Gróf Vécsey Károly tábornok
Békés megyeiként meg kell emlékezzünk a történtek helyi, pontosabban Gyula városát érintő vonatkozásairól is.
Kevéssé közismert tény, hogy Világos után a tisztek fegyverletétele Gyulán történt a vár falainak tövében. Gyulán megemlékezésül emlékhelyet állítottak, mint az a fenti képen is látható.
Az emléktábla az alábbi szöveget tartalmazza:
„1848 – 1849
HONVÉDTISZTI
EMLÉKHELY1849. augusztus 22-én a vár és a kastély közötti területen a honvédsereg 1400 tisztje tette le a fegyvert a túlerő előtt, köztük az aradi vértanúk közül kilenc főtiszt.
Emlékük előtt tisztelgünk
Gyula, 1989”
Itt szükséges megjegyezni, hogy az újabb kutatások szerint a fegyverletétel augusztus 23-án történt, s nem kilenc, hanem tíz Aradon kivégzett tábornok tette le a fegyvert Gyulán.
Érdekes adalékok olvashatók Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004) című kiadványában. Alábbiakban „Az 1848-49-es honvédtisztek fegyverletétele Gyulán” című írásból közlünk néhány részletet. (Eredetileg megjelent: Hatvan év múltán i. m. 47-56. p. és Gyulai Kis Kalendárium. 1929. 47-50. p.)
„Az 1848-49-es szabadságharcról megjelent memoárok nagy része is kivéve néhai Oláh György Békésvármegye 1848-49 című jeles történeti művét alig pár szóval, vagy még pár szóval sem vesz tudomást arról, hogy a világosi fegyverletétel voltaképpen Gyulán fejeztetett be az 1849. augusztus 13-át követő kilencedik napon, augusztus 22-én, a grófi kastély és „óvár" közötti téren. Többet mondok: 87 esztendő múltával Gyula városában is, már csak kevesen tudják, hogy ez a város volt a végtelenül tragikus eseménynek szomorú színhelye.
Világosnál ugyanis a Görgey parancsnoksága alatt álló negyvenezer főnyi honvédseregnek csupán a legénysége - közembertől őrmesterig terjedő része tette le a fegyvert. A tisztikar - tábornokoktól kezdve hadnagyokig - megtartotta kardját. A tisztikart - mintegy ezernégyszázan voltak - az oroszok Világostól Kisjenőig hozták. Ott a csapat kétfelé vált. Az egyik Nagyzerinden és Illyén keresztül Sarkad felé, a másik pedig Kisjenőtől Székudvar, Nagypél és Gyulavarsánd felé menetelt, és mind a két csapat augusztus 19-én érkezett Gyulára.
A honvédtisztekkel együtt három orosz lovasezred jött Gyulára. A Magyarországra vezényelt 200 000 főnyi orosz seregnek ez a három lovasezred volt a színe-java. Ama nagyon kevesen, akik még mint kortársak erre visszaemlékeznek – s bizony a kilencven esztendőn felül járnak -, emlegetik, hogy az egyik ezred lova csupa pej, a másiké csupa szürke, a harmadiké pedig csupa fekete szőrű volt. A muszka tisztek nagy része cserkesz volt, és ez is egyik magyarázata annak, hogy tüntető rokonszenvet mutattak a honvédtisztek iránt, emellett pedig a legnagyobb fegyelmet tartották a muszka legénység fölött, úgyhogy ittlétük alatt a legkisebb atrocitás sem történt. Csupán ezt a szempontot véve, az oroszok Gyulán nem rossz emléket hagytak maguk után.
…
Az orosz tisztikar, amelynek vezetője Anrep tábornok volt, a grófi kastélyt foglalta el. A legénység egy része az óvárt szállotta meg, túlnyomó része pedig sátortábort vert fel a Sarkadi út bal oldalán. Másnap, augusztus 20-án egy osztrák ezred is bevonult a városba, s a vásárteret foglalta el. Vezetője az aradi várnak későbbi szomorú hírnévre vergődött, még később tragikus véget ért parancsnoka, Howiger tábornok volt, de Gyulára jöttek Montenuovo herceg és Reischach osztrák generálisok is.Gyula város lakossága akkoriban alig volt több 12 000 embernél; házainak száma a mainak felényije sem. - Az ezernégyszáznyi honvédtiszt mindegyike szállást kapott mégis. Alig volt zsellérház is, amelynek vendége ne lett volna. Az előkelő honvédtisztek a belvárosi házakban laktak. A későbbi aradi tizenhárom közül Gyulára hozták az oroszok Damjanichot, Kiss Ernőt, Nagysándort, Leiningen grófot, Török Ignácot, Láhnert, Lázár Vilmost, Aulichot és Knézich Károlyt. Rajtuk kívül itt volt többek között báró Podmaniczky Frigyes, báró Lipthay Béla, gróf Teleki Sándor (akinek koltói kastélyában Petőfi tudvalevően mézesheteit töltötte), Szende Béla, aki a hetvenes években honvédelmi miniszter volt, s ily minőségben Ferenc József királlyal 1876-ban Gyulán volt újra, Ormay Norbert és a Nagyváradon később mártírhalált szenvedett lengyel Rulikowsky Kázmér is. Damjanichot a grófi kastély oldalszárnyában helyezték el, a mai uradalmi irodahelyiségben, ahol felesége Csernovits Emília már hónapok óta élvezte gróf Wenckheim Józsefné Jankovich Stefánia vendégszeretetét. De Damjanich csak nappal lehetett felesége mellett, éjszakára az óvár kapujának jobb oldalán levő kis szobába csukták el, a mellette levő másik kis szoba pedig Láhner cellája volt. Kiss Ernő rokonánál, Kiss Jánosnál, a későbbi megyefőnöknél lakott, abban a házban, ahol ma az úri kaszinó van. Nagysándor a református lelkészlakban, Leiningen gróf Németh Antal házában - most Bekker Antal bádogos iparosé -, Aulich Másik András órás, most özvegy Deimel Lajosnéé, Lázár Vilmos Király Ferenc uradalmi tiszt házában - ma Kovács Erzsébet úrnő tulajdona -, Knézich Károly a Czégényi István, néhai dr. Berkes Sándor egészségügyi főtanácsos, nyug. kórházi igazgató-főorvos mai házában, Török Ignác Tormássy Lajos volt megyei főorvos, ma özv. Groh Mihályné házában, Ormay Norbert dr. Csausz Lajos orvos, majd néhai Brém Lőrinc kanonok volt lakásában, báró Podmaniczky Frigyes Ferentzy Alajos, ma Kertész Lajos kereskedő házában, báró Lipthay Béla Moldoványi Károly, később Keller Imre ügyvéd házában, gróf Teleki Sándor Vresicz, ma dr. Folmann János ügyvéd házában lakott.
…
A honvédtisztek – mint említettem - karddal oldalukon jártak-keltek a városban. Az orosz tisztek tüntetőleg barátkoztak, karöltve sétáltak velük; az osztrák tiszteket lenézték, alig viszonozták szalutálásukat, ami az utóbbiakat végtelenül bántotta.
…
Augusztus 21-én a késő délutáni órákban Anrep orosz tábornok kiadta a parancsot, hogy valamennyi honvédtiszt köteles másnap reggel 6 órakor az óvár előtt megjelenni, hol le fogják őket fegyverezni. Megengedte, hogy a honvédtisztek házigazdái is megjelenjenek a várkertben, de osztrákoknak - sem tiszteknek, sem a legénységnek - nem volt szabad a lefegyverezés megtörténtéig oda belépni. A magyar tiszteket - akik az oroszok tüntető rokonszenve után igen vérmes reményekkel néztek jövőjük elé, s abban az illúzióban voltak, hogy nemcsak kardjukat, hanem az oroszokkal kötendő szövetség révén tiszti rangjukat is meg fogják tartani, sőt a legvérmesebbek abban is reménykedtek, hogy az oroszokkal együtt fogják az osztrákokat megtámadni - végtelenül lehangolta a kiadott parancs, amelynek keserves voltát csak az a körülmény enyhítette, hogy mégsem az osztrák, hanem az orosz előtt teszik le a fegyverüket, ami nagy megnyugvás volt rájuk nézve.
…
A lefegyverezés délelőtt 10 óráig tartott. Ennek befejezése után az oroszok beengedték az osztrák katonákat a várkertbe, átadták nekik a honvédtisztekét és az ezektől elvett fegyvereket. Az osztrákok Világos óta, különösen pedig Gyulán átszenvedett megszégyenítésük hatása alatt valóságos brutalitással vetették magukat a honvédtisztekre; közülük azokat, akik előzőleg az osztrák hadseregben szolgáltak, és onnan léptek át a magyar hadseregbe, egytől egyig vasra verték, majd, részint kocsikon, részint gyalog útnak indították őket Aradra, hol is azután valamennyit a várba bebörtönözték. Igen sok honvédtisztnek azonban módjában volt a gyulai lakosság segítségével megszökni, amiben különben a muszkák is elősegítették őket. Ezek a szökevény honvédtisztek azután hosszú ideig bujdostak a pejréti s oláhréti nádasokban és a Gyula városát környékező akkori időkben még óriási erdőségekben. A zömük végleg megmenekült, de voltak, akiket elfogtak, és utólag állították őket az aradi haditörvényszék elé.
…
Kóhn Dávid teljes írása igen érdekes, nehéz volt belőle részleteket kiragadni. Javaslom mindenkinek a teljes írás elolvasását. IDE kattintva ezt bárki megteheti.
A Békés Banda is megemlékezett 1848-49-ről, "HUSZÁRVERBUNK" Verbunkok, sorozónóták, katonadalok 1848-49 jegyében című lemezükön.
Visszaemlékezésünk végén hallgassátok meg erről a lemezről az "Este későn megperdítik a dobot..." című dalt.
Előadók: Barbócz Sándor, Csepregi András, János Hajnalka, Rácz Gyula
Olvasd el kapcsolódó írásainkat is:
1802. szeptember 19-én, Monokon született Kossuth Lajos
Irinyi János, a gyufa feltalálója
"Jön március" - A Városunk Gyomaendrőd írása
Szöveg, fotó: Sanyika
