A Ladics-házba megérkezvén egyértelműen jeleztük jöttünk szándékát, miszerint meghívót kaptunk Ladics-tárgyak átadására, de a recepción ülő tanárnő olyan szuggesztíven és átéléssel beszélt a múzeumról és a hagyatékról, hogy első körben mi a múzeumot választottuk.
Meg kell állapítsam, vendéglátónk csöppet sem túlzott. Ehhez mérhető egységes és teljes polgári hagyaték kevés helyen tekinthető meg. Csodájára is járnak a turisták, előttünk épp egy erdélyi úr vásárolt jegyet.
Később, már a ceremónia folyamán hallhattuk Liska Andrástól, az Erkel Ferenc Múzeum szakmai vezetőjétől, hogy 1978-ban született egy megállapodás az akkori városi tanács és a Ladics leszármazottak között, s életjáradéki szerződés keretében a teljes hagyatékot egy múzeum alapításának céljából átadták Gyula városának. A Ladics család – remélem jól emlékszem – öt generáción keresztül lakta az épületet.
Végigsétáltuk a teljes kiállítást. Valóban egyedülálló és kihagyhatatlan. A közlekedési irányokat kijelölő "utacskákon" kívül nem is igazán kiállításnak tűnik, sokkal inkább egy igazai otthont fedezhetünk föl, ahol megállt az idő. Itt nem "összehordott" tárgyakkal találkozik az érdeklődő, hanem egy valódi, teljes hagyatékkal. Korabeli beszámolók szerint a Ladics család még a legrosszabb időkben sem vált meg egyetlen darabtól sem, inkább nélkülöztek.
Végül nem tévedtünk el, s nem is késtünk le semmiről, ugyanis mintha így lett volna megtervezve, a hátsó szobákból az udvarra jutottunk, ahol már gyülekeztek az esemény résztvevői. Számomra jónak tűnt a kültéri helyválasztás, így október felé ugyanis nagyon szépek a szabadban a fények. Ti is megfigyeltétek már az elmúlt hetekben?
A meghívónk szerint a gyulai könyvtárba került tárgyakat sajtó nyilvános eseményen, 2024. október 29-én, a Ladics-házban adja át Dézsi János, a Mogyoróssy János Városi Könyvtár igazgatója Fekete-Dombi Ildikónak, az Erkel Ferenc Nonprofit Kft. kiállítóhelyekért felelős ügyvezető igazgatójának és Liska Andrásnak, az Erkel Ferenc Múzeum szakmai vezetőjének.
Ugye még te sem érted, mit kerestek eddig ezek a tárgyak a könyvtárban? Nyugalom! Néhány sor és kiderül.
Először Fekete-Dombi Ildikó – mint kvázi házigazda – ragadta magához a szót. Méltatta a Mogyoróssy János Városi Könyvtár és az Erkel Nonprofit Kft. közötti rendkívül jó szakmai együttműködést.
Elmesélte, nagy Öröm volt számukra amikor Dézsi János a könyvtár igazgatója megkereste őket a Ladics-hagyatékból származó tárgyak átadásának szándékával. Ez azért is érdekes és fontos, mert a tárgyak között az intézmény kollégái olyanokat is találtak, melyek elhelyezhetők az állandó kiállításban.
Már tényleg itt volt az ideje, hogy Dézsi János magyarázatot adjon a miértekre.
Szavaiból kiderült, hogy a tárgyakról természetesen eddig is tudtak. Korábban azért nem szenteltek különös figyelmet ezeknek, mivel a szemük már annyira megszokta a könyvtár teaházában vitrinben elhelyezett használati eszközöket. Sokan meg is tekintették korábban ezeket, de a teaház és a büfé közel két évtizede nem működik, így ezek a tárgyak a nagyközönség számára az elmúlt időszakban láthatatlanok voltak, csak a kollégákkal élvezték ezek esztétikai élményét.
Ezért kereste meg ügyvezető asszonyt, illetve a szakmai vezető urat, hogy intézménye átadná ezeket a tárgyakat, hiszen jobban fognak hasznosulni, ha több mindenki láthatja a teljes gyűjtemény részeként.
Liska András elsőként örömét fejezte ki, hogy a Ladics-hagyaték elemei visszatérhetnek a Ladics-házba.
Amint azt korábban már említettem, beszélt a hagyaték városhoz kerülésének folyamatáról. Felvázolta nekünk, hogy a hetvenes, nyolcvanas években még másfajta vezérelvek szerint kezdték feltérképezni ezeket a tárgyakat, így fordulhatott elő, hogy a Ladics-hagyaték három közgyűjteménybe került.
Meggyőződése, hogy a visszatérő tárgyaknak valóban a Ladics-házban lesz a legjobb helye.
Példaként említette azt a 19. századi kúrapoharat, mely tökéletesen beilleszthető a nagyszalonban található vitrinbe, hiszen ez tipikusan az a tárgy, melyet a Ladics család tagjai utazásaik során vásárolhattak meg. Valószínűleg egy fürdőkúra során használták, s emlékként hozták haza, s nyilván ugyanúgy őrizhették, s maguk is a vitrinben helyezték volna el. Az átadott tárgyak többi része – poharak, porcelán tárgyak, ezüstkanalak – is teljesen jellegzetes tárgyai a Ladics-anyagnak. Néhány tárgy restaurálásra szorul, ezt követően ezek is kiállításra kerülnek.
Fekete-Dombi Ildikó mindezekhez még hozzátette, hogy a korabeli Ladics-leltár nem volt teljes, s a múzeum kollégái évek óta dolgoznak ennek áttekintésén és pontosításán.
Örömteli volt, hogy ennyi friss információval gazdagodtunk, de elsőre úgy tűnt, hogy a tárgyakat csak védőcsomagolásban láthatjuk, ám a sajtó munkatársainak "nyomására" végül néhány darabot megmutattak nekünk.
Sőt!
A korábban példaként már említett kúrapohár egy rövidke ceremónia keretében elhelyezésre is került, méghozzá a nagyszalon vitrinjében.
Én a helyetekben vissza-, visszatérnék! Remélhetőleg előbb-utóbb valamennyi most átadott tárgy méltó helyre kerül a múzeumban.
Ladics-hagyaték (részlet a múzeum honlapjáról):Túlzás nélkül állítható, hogy a Ladics család hagyatéka különleges értéke Gyula városának, s egyúttal a teljes magyar történelemnek. Egyedülálló történeti forrása és dokumentuma ugyanis a vidéki polgárság életének a dualizmus kori és a két világháború közötti Magyarországon. Míg a paraszti életet bemutató tájházak, valamint a nemesi, főúri kúriák, kastélyok is szép számmal megmaradtak, addig a vidéki polgárság világának a Ladics-ház az egyedüli teljesen berendezett tanúja. Hazánkban nincs más hasonló komplexitású polgári hagyaték, amelynek keretében úgy a tárgyi, mint az irattári, dokumentációs anyagok egységesen megmaradtak volna. Az örökség magába foglalja a család 19. század elején épített lakóházát annak teljes bútorzatával, a családtagok használati és személyes tárgyait, valamint a családi könyvtárat és dokumentumgyűjteményt. Általa megismerhetővé válik a dualizmuskori, illetve a két világháború közötti Magyarország polgári kultúrájának teljessége. |
Kapcsolódó galériánk:
Szöveg, fotó: Sanyika