Nemzeti ünnepeinken, mint a main is, általában eluralkodik rajtunk a politika, s szónokaink megszólalásait legtöbbször ez hatja át. Gyulán viszont rendszerint figyelnek arra is, hogy valamilyen kulturális élményt szerezzenek nekünk. Az idei 56-os megemlékezésben is elhelyeztek egy csemegét, meghallgathattuk Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák produkcióját.
A műsorban közreműködött még Tarsoly Krisztina, színművész. Az emlékbeszédet Simon István, a Szakképzési Centrum kancellárja mondta.
A Rackák műsorán Gérecz Attila megzenésített versei szerepeltek. Gérecz Attila ötvenhatos hősünk. 1950 december 8-án tartóztatták le először, verseit jórészt börtönévei alatt írta.
Alább idézünk két versrészletet, hogy fogalmatok legyen a műsor hangulatáról:
Az Isten balján
Nekem már szitok az Isten szó a számon.
Én nem a haldoklót, az élőket szánom.
Már a tavaszban is csak öldöklést látok,
minden új élet új, Istenre szórt átok.
Születünk, s ez nem cél, csak istenítélet,
percnyi örömünkért fizet meg egy élet.
Élek, s ez gesztus csak; vezeklő ígéret:
“Amíg te élsz anyám, addig én is élek.”
S ő sejti, hogy vágyom, vágyom sírbadőltét,
hívő, szent mosolyát könnyek összetörték.
A kedvesem beteg. Oly szép, imahalvány...
és szeret míg a láz fest csókszínt az ajkán.Ím vedd Uram a sorsom; úgy lankad Elébed,
mint Krisztus-fő amely már tövisekkel érett!(Gyűjtő, Kisfogház, 1954.)
A rendőr -részlet
…
“Vácról szöktem az éjszaka”... – lentről
a szürke folyam kavarog... –
Álltunk szótalan én meg a rendőr:
egymásra fogott magyarok,
s én néztem az álla-hegyét – belelendül
a váll – , hova majd lecsapok.“Itt térjen a főd fele” mondta lefödve
a lángot. Az ökle kinyúlt.
S én néztem a hála szemével e rögre.
Hazánk csak a könnyteli múlt.
De vallja hazának az ember örökre,
hol két ököl összesimult!
Tekintsétek meg a rendezvényen készült fotóinkat a galériában:
Szöveg, fotó: Sanyika
