Szombaton kolbászgyúró versenyt is rendeztek a Csabai Szlovák Vásáron, ahová szokásunkhoz híven kicsit korán érkeztünk. A segítők még pakolták a padokat és a vájlingokat, a sátrak alatt pedig az asszonyok már szeletelték a finomságok hozzávalóit. (Itt jegyzem meg, hogy a vájling szót a „Word” ki szeretné javítani. Nem őrzi úgy a hagyományokat, mint a jelenlévők.) Bár évek óta nem jártam erre, számos ismerős üdvözölt, Hajnalka még meg is ölelgetett.
Körbejártunk, felmértük a terepet. Ildikót a kézimunkák és a finomságok érdekelték. Volt is mire csodálkozni, mivel készült itt cigányka, hurka, kolbász, különféle haluskák, hagymás vér, s természetesen a csemegék sem maradhattak el. Sült a tarkedli és a csőröge, egész pontosan "Medgyesi csőröge". Ildikó a "Csabai finom falatoknak" még a receptjét is megszerezte, melyet szerzői jogi okok miatt itt most nem teljesen idéznék, de a legfontosabb elemei a disznózsír, – ily alkalmakkor az olajat felejtsétek el! – a jól átsütött szalonna, valamint a kiváló csabai kolbász. Ennek a három összetevőnek a megfelelő adagolásával már bármely étel nevezhető magabiztosan "csabainak".
Az én érdeklődésemet elsősorban a "TÓT-DOG" keltette föl. Ezt a szervezők is minden bizonnyal kiemelt produkciónak szánták, mivel a plakáton is így, csupa nagybetűvel szerepelt. Hankó Janit – akit szintén nem most ismertem meg – arról faggattam, hogy miben is különbözik a tót-dog a "magyartól". Két fontos hozzávalót említett meg. Az első természetesen a csabai ízesítésű kolbász, a második pedig valamiféle "kulimájszos krém" volt egy edényben. Jani nyitott lett volna a recept közlésére, de Barbi nem járult hozzá, hogy a nagyközönség számára hozzáférhető legyen.
A "TÓT-DOG" nem először megkülönböztetett terméke az eseménynek, mert bár Csabai Szlovák Vásárból ez az első, a rendezvénynek mégis van hagyománya, korábban "Békében Békésben" néven rendezte meg a Csabai Szlovákok Szervezete.
Nézelődésünk közben a hivatalos program is elkezdődött az ilyenkor szokásos köszöntőkkel. Beizzítottam a hangfelevőmet, hogy képben legyek, ám a füleim a következő szavakra reagáltak először önállóan:
"…melynek fontos eleme a délután kezdődő kolbászgyúró verseny."
Ezen a ponton dőlt el, hogy délután is visszajövünk. Úgy tűnik, már megint nem néztem meg alaposan a meghívót. Joggal kérdezhetitek, hogy egyáltalán miért mentünk közben haza. Aki valóban ezt a kérdést szegezi nekünk, az nyilván nem találkozott még a tegnap készült galériával: Megérkeztek az első képek a Csabai Szlovák Vásárról
Püski-Liker Bence, a Csabai Szlovákok Szervezetének elnöke természetesen egyebekről is tájékoztatta a szépszámú, de nem csak szépkorú közönséget. A Csabai Kolbászfesztivál kapcsán aláhúzta azt a tényt, hogy még a kezdetekben a csabai szlovákok ötlete volt, hogy megünnepeljük ezt az ételt, s nélkülük lehet, hogy a fesztivál sem létezne.
Kiemelte a régi disznóvágások közösségteremtő szerepét. Egy-egy ilyen alkalom nem csak a tágabb családot, hanem a szomszédságot is összehozta, s reményét fejezte ki, hogy a rendezvény bemutatja az alföldi szlovákság összetartó erejét.
Kapcsolódni is szerettek volna a 27. Csabai Kolbászfesztiválhoz, ezért a Csabai Szlovák Vásár időpontját a "nagy testvérhez" igazították, s egy hamisítatlan szlovák gasztronómiai napot álmodtak meg. Lelövöm a poént. Sikerült.
A hivatalos megnyitó után jórészt citeramuzsika színesítette a délelőttöt. Fellépett a Szőlőfürt citerazenekar Békéscsabáról, valamint a Zornička Citerazenekar és a Horenka Szlovák Hagyományőrző Népdalkör Kétsopronyból. Ez így egyszerűen hangzik, de számomra követhetetlen volt a forgószínpad. Egy biztos, a "Strapce" kezdett, utána elvesztettem a fonalat, ugyanis mindig volt a színpadon kétsopronyi "zorničkás" póló. Persze nem is ez a lényeg. Szépen szólt a muzsika, még hegedűszólót és harmonikát is hallhattunk, megszólaltak a még számomra is ismert slágerek, a közönség nálam műveltebb része pedig még együtt is énekelt a fellépőkkel.
Ha valaki nem csak hallgatózni jött, sok érdekességgel találkozhatott a vásárban. Hímzésekkel, pipakiállítással, könyvekkel és ajándéktárgyakkal. Köztük olyan jópofa konyharuhával, amin a közismert csabai idézet olvasható:
"Tájďeme na kergát, vízálláš megtekintovať"
Délután átalakult a placc. Az egykori színpad helyén már kolbászgyúró sátrak álltak. Nagy szükség is volt ezekre, sátor nélkül az október végi napsütés úgy megpörkölhette volna a kalapos kolbászgyúrók fejét, hogy még a bevált recepteket is elfelejtették volna. Persze más módon így is sokat tettek a felejtés és a jó hangulat érdekében. Itt-ott spontán kialakuló muzsikálás kezdődött, s persze minden csapatban akadt egy felelős a pálinka kínálgatására is. Engem is többször megkörnyékeztek, de képzeljétek el, hogy alkoholos befolyásoltsággal még több zöldséget hordtam volna össze itt nektek.
Joggal merül fel bennetek, hogy jó döntés volt-e egy nagyobb rendezvény árnyékában mini kolbászfesztivált szervezni. Én erre bátran igennel válaszolok. Sokakat érdekelt egy családiasabb hangulatú esemény, itt nagyobb hangsúlyt kaptak a helyi hagyományok. Hol máshol látsz még a közönség füléhez közel hajló hegedűst, s napjainkban a citerazenének is maximum a falunapokon szokott lehetőség jutni, pedig ezekhez a helyi hagyományokhoz mindenképpen ez illik.
Egy szívfájdalmam mégis volt a végére. Napközben nem akartam a felszerelésemet majszolással veszélyeztetni, így csak délután jelentkeztem a "TÓT-DOG" adagomért. Hogy Jankó, vagy a nagy étkű közönség tehet róla nem tudni, de sajnos nekem már nem jutott. Sebaj, érkezem jövőre is.
Ezt vegyétek fenyegetésnek!
Galériánk:
Olvassátok el kapcsolódó írásunkat:
Csabai Szlovák Vásár
Szöveg, fotó: Sanyika
