Nem csak ígérgetünk, így tegnap Békéscsabán is lezajlott a 96. Ünnepi Könyvhét hivatalos megnyitó eseménye, ahol a könyvek mellett a nyomdászat történetébe is betekinthettünk, s magam egy hatalmas felismeréssel is gazdagabb lettem. Ti tudjátok mi a közös a szeles időben tolóharsonázás, s a vasalt nadrágban kerékpározás között? Ha nem esett le elsőre, írásunk végéig talán kiderül!?
Mondhatnám, hogy ez az esemény is úgy kezdődött, mint általában a hivatalos ceremóniák, rögtön jöttek a politikusok és a hivatalnokok, de ezúttal nem így történt – nem olyan nagy sajnálatomra. Időben érkeztünk ugyanis, s a standok körül már nyüzsögtek a résztvevők, csinosítgatták asztalaikat, kivéve egy helyet. Bíró Bertold könyvkötő mester ugyanis már rég túl volt mindezeken, a nyomdaüzem már patentul működött, s jöttünkkor épp kiselőadást tartott egy Bibliával a kezében.
Nagyon szuggesztív volt, így leragadtunk. Épp csak addig terelődött el a figyelmem, amíg előbányásztam a fotósszerkót. Apró hiba, hogy – nem tudván mire számíthatok – a diktafon ekkor még rejtve maradt, így szó szerinti idézetekre nem számíthattok, bár Bertold varázsa megérdemelné.
Első témánk az Etna kitörése volt. Ne gondoljátok túl, itt szó sem volt nyomdászatról, maximum némi „bibliai” párhuzamról. Ha a kíváncsiság hajt benneteket, ma délután még élőben is megtekinthetitek a bemutatóját.
Ezt követően viszont dőltek belőle a szavak, a magyar ember által kidolgozott Times New Roman betűtípusról, a dőlt betűs szedésről, amit ő egyszerűen csak kurzívnak mondana, s természetesen Gutenberg német ötvös mester is szóba került. Megtudhattuk, hogy mekkora jelentősége van újításában eredeti szakmájának, ugyanis a betűszedésnél használt úgynevezett ólom betűk valójában ötvözetek, s ő oldotta meg, hogy ezek ne kopjanak el, s sokszor felhasználhatóak legyenek.
A nagy bemutatónak részemről az vetett véget, hogy természetesen lemaradtam a megnyitó elejéről, már csak a bevezetőben említett pozanok hangjára lettem figyelmes (jó-jó, ott még tolóharsonát írtam).
A megnyitó
És elkezdődtek a hivatalos beszédek is. Juhász Zoltán könyvtárigazgató ceremóniamesterként szólította a szónokokat, elsőként Herczeg Tamás országgyűlési képviselőt.
Tamás köszöntőjéből – egyebek mellett – megtudhattuk, hogy a könyv maga az élet, s ha olvasunk, sokat foglalkozunk a gondolatainkkal. Mindenkit arra biztatott, hogy vegyen kezébe könyvet.
Őt Rózsa Dávid a MNMKK Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója követte. Természetesen ő is az olvasás és az olvasás népszerűsítésének fontosságát hangsúlyozta. Méltatta a Békés Megyei Könyvtár tevékenységét, s elmondta, megbizonyosodott arról, hogy…
az intézmény működése egybecseng a könyvtári innovációval. Az olvasás élménye, az önmagunkhoz történő eljutás és a kultúrában való otthonlét kapcsolja össze az Ünnepi Könyvhetet és a Békés Megyei Könyvtárat, amelynek látogatója a hagyományait tisztelő ember.
Rózsa Dávid egy „ajándékot is hozott”. Bejelentette, hogy a Békés Megyei Könyvtár szakmai partnerségével elkészült, s tegnaptól mindenki számára ingyenesen olvasható az Elektronikus Periodika Archívumban 28 békési, gyulai, békéscsabai és szarvasi lap összesen több mint 115 000 oldala. Ez az eddigi legnagyobb helytörténeti digitalizálási projekt.
A főigazgató néhány kézbe fogható könyvet is hozott, melyet átnyújtott Juhász Zoltán könyvtárigazgatónak.
Megosztotta velünk gondolatait Szenteczki-Csipei Judit, Békéscsaba Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Oktatási, Közművelődési és Sport Osztályának osztályvezetője is, aki az önkormányzat nevében köszöntötte a megjelenteket, majd megvilágított egy problémát:
A mai fiatal generáció számára a könyvek szeretete már nem magától értetődő. Nem, mert nem a tőmondatokban és leegyszerűsített szituációkban van az emberi élet teljessége, hanem azokban a művekben amelyek gondolkodásra, képzelő erőre, empátiára késztetnek.
Szenteczki-Csipei Judit beszéde végén természetesen megköszönte a szervezők és a résztvevők állhatatos munkáját.
Szeles idők
A folytatásban Juhász Zoltánnak jutott némi ideje sztendapozásra is, mivel a húsz másodperc technikai átállás kicsit elhúzódott. Nincs mit tagadni, a kották rendezése kicsit sokáig tartott.
Újra felzendültek a harsonák a Békéscsabai Bartók Béla Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola harsonás növendékei által, s ezzel a hivatalos megnyitó átadta helyét a kultúrműsornak.
Elsőként pódiumbeszélgetés következett. Bauer Barbara írónő beszélgetőtársa Földesi Csenge könyvtáros volt. A beszélgetés egy Bauer Barbara idézettel kezdődött:
Író vagyok, de minden az olvasással kezdődött.
A társalgás megnyitotta az utat a többi szerző előtt is. A délután folyamán még felolvasások és dedikálások követték egymást.
Ma még ti is kilátogathattok Békéscsabán a Széchenyi térre, s betekinthettek a könyvek világába.
Nekem pedig már csak egy kérdésem maradt. Kedves Bertold! Jól használtam a kurzívokat?
Feljebb pedig a megfejtés a bevezetőben feltett kérdésre.
Természetesen a CSIPESZ.
Szöveg, fotó: Sanyika
Az ünnepi könyvhét további programjairól az alábbi cikkekből tájékozódhattok:
Ünnepi Könyvhét Békéscsabán - minden fontos részlet kiderült a sajtótájékoztatón
Ünnepi Könyvhét és Gyermekkönyvnapok Gyulán – 2025. június 12–19.
