Két igen magasztos, ellenben rövid párbeszéddel indult a kedd reggelem:
- Ugyanaz az egyforma ingünk van – mondta a direktor.
- Én kérek elnézést jó? – hagyta el a számat.
A folytatás már titokzatosabb volt:
- Ez a nagy kérdés, vagy az itt a kérdés?
- Az itt a kérdés…
Ebből az egész halandzsából semmit sem értettél? Ez esetben igazán fontos elolvasnod a folytatást. Amennyiben dereng valami, úgy pedig elképzelhetően az érdeklődésedet is felkeltettem.
A fenti két „elmés” csevej a Békéscsabai Jókai Színházban hangzott el Seregi Zoltán igazgató és szerény személyem között. Az elsőnek semmi jelentősége nincs, de ha megcsodálod az alábbi fotót, megtudhatod, hogy milyen ingben érkeztem a Hamletrock sajtónyilvános főpróbájára (a képen Seregi Zoltánt láthatod).
A második kérdésemre már érdekesebb válasz érkezett. Alább a teljes mondat:
„Az itt a kérdés, és természetesen van ennek egy változata is Zalán Tibor révén, ugyanis amikor Hamlet meghal a végén, akkor újra feljön egy dal formájában ez a monológ, s ott már azt mondja, hogy „Lenni vagy nem lenni, ez már nem kérdés.” – hiszen tudja, hogy meg fog halni.”
- Nyilván teljesen átdolgozta a szöveget?! (Mármint Zalán Tibor – ezt csak nektek írom, mi félszavakból is megértettük egymást.)
Nem teljesen. Arany János az alapja, Arany János fordítása, csak ki vannak egészítve, vannak benne olyan jelenetek, amelyek az eredetiben nincsenek, de azok úgy vannak megfogalmazva, hogy aki nem ismeri konkrétan a darabot, az nem fogja észrevenni. Zalán olyan stílusban írt, mintha Arany lenne.
A fenti soroknál nagyobb elismerést aligha kaphatott volna Zalán Tibor, aki Shakespeare átdolgozott művének verseit, dalszövegeit írta.
Mi is ez a „pacsmagolás” az „Ez a nagy kérdés”, vagy „az itt a kérdés” problematikájával?Bizonyára hallottál már róla, hogy Shakespeare műve (eredeti címe: The Tragicall Historie of Hamlet, Prince of Denmarke) oly régen keletkezett, valószínűsíthetően 1599 és 1602 között valamikor, hogy ennyi idő alatt már több magyar fordítás is megjelent. (Zárójelben jegyzem meg, a helyzet ennél is bonyolultabb, mivel még abban sem lehetünk biztosak, hogyan is nézett ki az eredeti szöveg. Több változatot is ismerünk, melyeknek ilyen csodás nevei vannak: „első kvartó” Q1, más néven „rossz kvartó”, második kvartó (Q2), „első fólió” (F1), s sorolhatjuk tovább: Q3, Q4, Q5.) De visszatérve a fordításokhoz. Az első fordítást Kazinczy Ferenc készítette 1790-ben. Ő a művet nem eredetiből, hanem németből fordította. A ma legelterjedtebb változat, mellyel az iskolában minden bizonnyal te is találkoztál, Arany János munkáját dicséri. Ez a változat a magyar irodalom szerves részévé vált, s a huszadik század végéig a színházak szinte kizárólagosan ezt a fordítást alkalmazták. Több kevésbé elterjedt változat után, az elmúlt évtizedekben néhány jelentős, modernebb fordítás is született Eörsi István, Mészöly Dezső és Nádasdy Ádám tollából.
|
Seregi Zoltán további érdekességeket is elárult a darabról, például, hogy miként lett rock.
„Nem akartunk egy hagyományos musicalt csinálni. Tulajdonképpen a Drakula sem volt az, de azért az mégis közelebb állt műfajilag a musicalhez. Nagyon sokféle műfaj megjelenik… „
"Picit belenyúltunk a dramaturgiába, hiszen a Shakespeare darabok olyan hosszúak, hogy azokat ma már nem lehetne eljátszani, öt-hat órás előadás ma már nem lehet, úgyhogy meg kellett rövidíteni, s kicsit máshová tettük a hangsúlyokat. Olyan gazdag mű, hogy rengetegféle megközelítés lehetséges. Horatio jelentőségteljesebb lesz a darabban, és Hamletnek egyfajta barátja, közeli segítője, szövetségese lesz, és a végén – mivel a külpolitikai vonalat kihúztuk … - ezért értelemszerűen Horatio marad már csak a „térben”, dehát egyébként is a barátja, s neki adja át a koronát, amit a halott Claudiustól elvesz."
Kovács Edit beszélt nekünk néhány szót az általa megformált szerepről:
„Gertrúdnak két férfi között kell sodródnia. Érzelmi döntéseket hoz. Nagyon átélhető nőtársaim számára is ez a szerep, hiszen egy rossz házasságból lép át egy olyan házasságba, ami neki boldogságot jelent, viszont a fiát nagyon szereti. Sérül ebben a kapcsolatban, valami olyasmi titok kerül az ő tudomására, ami megváltoztatja ezt a családi idillt.”
A címszereplőt megformáló Juhász Bence betekintést engedett a munkafolyamatba is.
„A társulattal nem volt kihívás dolgozni. Az anyag az minden esetben kihívás, hiszen minden szerep megformálása olyan munkát igényel, ami sok kérdést igyekszik megválaszolni. Ezekenk egy részét sikerült, a másik részét talán az előadások alatt foglyuk megfejteni… Azt gondolom, hogy a kihívás egy része még előttünk van.”
„Nekem volt szerencsém ebben a darabban három, négy dalt önmagam írni, így az én alkotói folyamataim kicsit túlnyúltak a szerepen. Valamelyest – sőt nem is kicsit – büszke is vagyok.”
A sajtóbemutató előtt Seregi Zoltánt ellátott még bennünket néhány fontos információval:
"Nem lehet mondani, hogy egy zenés darab lett, mert azért a próza uralkodik. Shakespeare nagyon masszívan jelen van. Ezek inkább csak segítik, s a nézők számára élvezhetőbbé és változatosabbá teszik az egyébként viszonylag komor történetet.
A próbafolyamat nagyon izgalmas volt, a színészek is értékelték ezt az újfajta megközelítést.
Igyekeztünk arra, hogy ne legyen nagyon súlyos olyan értelemben, hogy hosszú jelenetek legyenek, próbáltam egy kissé filmszerűbbé tenni, pörgősebbé, és a történetre is hangsúlyt helyezve.
Az első pár jelenet, az pont az a beavatkozás az eredeti dramaturgiába, ahol kiderül, hogy milyen romlott viszonyok uralkodnak a palotában, egy szétesett, züllött társadalom van ábrázolva. Horationak van egy dala az elején, amiben ő úgy érzi, hogy őneki kell ebben segíteni, hogy itt rend legyen és normális élet legyen. Megbíz egy színészt, hogy játssza el a szellemet, tehát a szellem az egy megkonstruált jelenet, hogy ezzel Hamletet ösztökélje az igazság és a rend helyreállítására."
És az én szempontomból ennek az utolsó bekezdésnek lett az egyik legnagyobb jelentősége, ugyanis nekünk ilyenkor nem mutatnak ám meg mindent. Nem lebzselhetünk itt korlátlanul, s különben is igyekezni kellene közreadni a látottakat. Élőben így már nem hallhattam meg az írásom elején emlegetett sorokat: „Lenni vagy nem lenni, ez már nem kérdés.”
De nem csüggedek, nincs is rá okom. Holnaptól, vagyis február hetedikétől ti is megnézhetitek velem együtt a darabot a nagyszínpadon. Ekkor lesz ugyanis az ősbemutató.
Ugye jól mondom, hogy ősbemutató?
Az itt a kérdés.
Ezt meg sem kérdeztem!
Írjon rám valaki, ha tévedtem volna!
Szöveg, fotó: Sanyika
Nézzétek meg a próbán készült fotóinkat is!
Ez is a színházban megy:
Kénytelen leszek negyedszerre is elmenni a Noszty fiú esetére a Jókaiba. Te velem tartasz? - Galériával
Ha máskor is szeretnél hasonló híreket olvasni, tudod mi a teendőd?!
