Mihez kezdünk az idővel, ha hirtelen kevés lesz belőle? Az ég minden kékje egy lakóautónyi szabadságról, egy szelíd szerelemről és arról szól, hogy a táj és az ember egymásba íródik. Szomorú témából is képes életkedvet csiholni – nem könnyes melodráma, hanem napfényes, hegyekig érő remény. Reklám / affiliate tartalom (X).
Bibliográfia
- Szerző: Mélissa Da Costa
- Cím: Az ég minden kékje
- Fordító: Kaló Krisztina
- Kiadó, év: Európa Könyvkiadó, 2025
- Oldalszám: 656
- ISBN: 9789635047468
- Műfaj / téma: kortárs francia szépirodalom; road-regény; életszeretet, búcsú
Miről szól?
Émile huszonhat éves, és korai Alzheimer-kórt diagnosztizálnak nála. A kórházi falak, a szánakozó tekintetek és a „még ezt is meg kéne próbálni” javaslatok helyett ő egy lakóautót választ és a szabadságot. Felad egy hirdetést útitársért – és így lép be az életébe a hallgatag, kalapos, hátizsákos Joanne. Az út állomásai: völgyek, hágók, csillagsátor alatti beszélgetések, apró közösségek; minden találkozás egy kicsit visszaad valamit abból, amit a diagnózis elvett.
A regény nem tagadja a veszteséget, de nem is engedi, hogy az összes mondatot elfoglalja. A természet, a barátság és a szerelem „megtartó hálóként” jelenik meg: nem oldja meg az idő kérdését, de képes más formában tágítani. A történet a csendekre épít – a két főhős között sokszor a be nem mondott mondatok a leghangosabbak –, és ettől működik a finom, bensőséges hang.
Fülszövegrészlet
„A huszonhat éves Émile fiatalkori Alzheimer-kórban szenved… úgy dönt, lemond a kísérleti terápiáról, és egy lakóautóval utazgatva töltse el a hátralévő kevés idejét.”
Forrás: fülszöveg — Európa Könyvkiadó, 2025.
Hangulat, témák, világ
Út és táj: a Pireneusok ösvényei, kis falvak, égig érő kék – a táj nem háttér, hanem szereplő. Emlékezet és identitás: mit viszünk magunkkal, és mi marad meg, ha kopik a memória? Kapcsolódás: a beszéd és a hallgatás ritmusa, a közelség finom koreográfiája.
Miért fog tetszeni neked?
- Empatikus, mégsem giccses – érzékeny témát kezel letisztultan, olvasmányosan.
- „Úti-regény” energiával – minden fejezet egy új megálló, új arcokkal és új kérdésekkel.
- Lélekemelő hang – fáj, ahol kell, mégis az élet felé húz.
Vélemény
Az tetszett benne a legjobban, ahogyan a könyv „kinyitja” a haladást: nem célokról, hanem jelenlétekről mesél. A dialógusok gyakran félmondatokból épülnek, mégis sűrűek; a tájleírások pedig nem képeslapok, hanem hangulatátvivők. A regény ritmusa türelmes – és ez ritka erény: megengedi, hogy együtt lélegezz a szereplőkkel. A vége nem olcsó katarzis; inkább halk, de hosszú visszhang.
A szerzőről
Mélissa Da Costa (1990) francia írónő. Első regénye, a Tout le bleu du ciel 2019-ben jelent meg (Carnets Nord), és elnyerte többek között az Alain‑Fournier‑díjat és a Cezam‑díjat; azóta is többszázezres példányszámban forog. A történetből 2025-ben a TF1 két részes tévéfilmet készített (Camille Lou és Hugo Becker főszereplésével), amely rövid idő alatt a nézettségi listák élére került.
Hol tudod megvenni?
Kattints az alábbi képre!
Jogi megjegyzés: Idézetek a magyar kiadásból, a fordító és a forrás feltüntetésével; a terjedelem és cél a Szjt. 33–34. § szerinti szabad felhasználás keretei között marad. A cikk reklám/affiliate elemeket tartalmaz.
