Ha szereted, amikor egy könyv nem egyszerűen „mesél” a művészetről, hanem új szemüveget ad hozzá, a A képek története – A barlangtól a monitorig pontosan ilyen: élő, vitázó, kíváncsi beszélgetés a festészettől a fotón és a filmen át egészen a telefonunk kijelzőjéig. Nem lexikon, hanem vizuális gondolkodásra hívó útitárs. Reklám / affiliate tartalom (X).
Bibliográfia
- Szerző: David Hockney, Martin Gayford
- Cím: A képek története
– A barlangtól a monitorig
- Fordító: Sepsi László
- Kiadó, év: Scolar Kiadó, 2021
- Oldalszám: 368
- ISBN: 9789635092543
- Műfaj / téma: művészettörténet, vizuális kultúra, képtörténet
Miről szól? (spoiler nélkül)
Egy festő és egy műkritikus hosszú beszélgetése arról, hogyan látunk, és hogyan „csinálunk” képeket. Hockney és Gayford a barlangrajzoktól a mozgóképig, a perspektíva feltalálásától a digitális képernyőkig követik végig a képkészítés logikáját. Nem lineáris évszám-menet, hanem rugalmas asszociáció: Caravaggio mellé simán odakerül egy filmkocka, egy fotó vagy épp egy iPaden rajzolt vázlat – és ettől a múlt hirtelen jelen idejűnek hat.
A könyv legjobb játékai a párhuzamok: mikor „ugyanarról” beszél a reneszánsz fény-sötét vitája és a noir operatőri megoldásai; vagy hogy a kamera mechanikája hogyan örökli meg a koraújkori optikai trükköket. A szerzőpáros szelíden, de következetesen bontja le azt a mítoszt, hogy a fotó „objektív” lenne: inkább egy újabb beszédmód a valóságról. A fejezetek önállóan is működnek, de egymásra olvasva adják ki a „nagy képet”: mitől kép a kép, és miért nem csupán technika kérdése.
Fülszövegrészlet
„A képek különböző fajtáinak, mint a festészet, a fotográfia vagy a film, sokszor megírták már a történetét. A képek történetét viszont nem.”
Forrás: a kiadó/kereskedői leírás (fülszöveg-részlet).
Hangulat, témák, világ
Párbeszéd-forma: ettől olvasmányos és személyes – két kíváncsi elme pingpongozik példákkal és dilemmákkal. Kép–technika–észlelés háromszög: a szerzők rendre megmutatják, hogyan változtatja meg egy eszköz (lencse, kamera, kijelző) azt, amit és ahogyan látunk. Gazdag illusztráció: rengeteg példakép segít, hogy a gondolatmenet ne elmélet maradjon, hanem „rögtön a szemünk előtt” legyen.
Miért fog tetszeni neked?
- „Aha!”-élmények sora – a könyv összeköti, ami a múzeumban, a moziban és a telefonod képernyőjén történik.
- Nem lecke, hanem vezetett nézés – a dialógus miatt végig eleven, vitatkozós, kíváncsi hangvétel.
- Híd a régi és az új között – a barlangrajztól a digitális festésig ugyanazokat a kérdéseket teszi fel: mi a kép? mitől hatásos?
Vélemény
Számomra a A képek története legnagyobb erénye, hogy nem „befejezett” válaszokat ad, hanem nézési szokásokat cserél a fejünkben. Hockney festői prekoncepciói néha provokatívak (különösen a fotóval kapcsolatban), de épp ez a jó: a kritikusi nézőponttal vitázva a könyv megmutatja, hogyan ütköznek – és termékenyítik meg egymást – a médiumok. Az eredmény olyan olvasmány, ami után egyszerűen mást látsz egy régi festményben, egy híres fotóban vagy egy hétköznapi insta-képben.
A szerzőkről
David Hockney brit festő, a 20–21. század egyik legnagyobb hatású alkotója; újító kedvvel használta a fotómontázst, a digitális rajzeszközöket is. Martin Gayford műkritikus és szerző; több nagysikerű művész-portrékönyv (pl. Man with a Blue Scarf) írója. Ketten együtt itt is az a céljuk, hogy a „hogyan látunk” kérdést közérthetően, példákkal bontsák ki.
Hol tudod megvenni?
Kattints az alábbi képre!
Jogi megjegyzés: A fenti idézet fülszöveg-részlet; a cikk reklám/affiliate elemeket tartalmaz. A szerzői jogi idézésre a Szjt. 33–34. § irányadó.
