Az egykori erdélyi táncházak hangulatát és a táncházmozgalom kezdeteit idézték fel Korniss Péter fotográfus Táncok, bálok, táncházak című kiállításának megnyitóján szombaton az erdélyi Torockón, a 11. Duna Napok keretében. Az eseményről az MTI tudósított.
Az unitárius templomkertben megnyílt tárlat a tavaly elhunyt Novák Ferenc Tata Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas magyar koreográfus-rendezőnek, etnográfusnak állít emléket. A szabadtéri kiállítást fia, Novák Péter színész, énekes, műsorvezető nyitotta meg, majd az alkotó tartott tárlatvezetést.
Korniss Péter fekete-fehér képei az 1960-70-es évek erdélyi táncházait, báljait, zenés mulatságait láttatják. Először láthatók tárlaton, mivel a közmédia által szervezett Duna Napok 11. kiadásának fókuszában a néptánc, népzene és népi kultúra áll.
"a fene sem tudta, mi lesz a vége"
Novák Péter Isaac Newtont idézte, miszerint nem a kísérlet végeredménye a fontos, hanem részt venni benne. A táncházmozgalom is ilyen kísérlet volt - mondta -, amikor édesapja Korniss Péterrel visszatért gyermekkoruk helyszínére, Erdélybe, együtt belekezdtek valamibe, amiről "a fene sem tudta, mi lesz a vége". Pár évre rá elkezdődött az első budapesti táncház, majd táncháztalálkozó, és közel egymillió ember lett érintett közvetlenül a népzene, néptánc művelésében - mondta.
Rámutatott: a paraszti kultúra eltűnésével az ünnep, rítus, a néptáncnak, népzenének az ember életének szerves részét képező művelése is eltűnik, és Korniss Péter képei épp ezt örökítették meg.
A Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas fotográfus felidézte: Novák Ferenc 1967-ben hívta haza, Erdélybe, fényképezni, azzal az ígérettel, hogy olyat mutat, "mitől kétfelé áll a füle".
Így jutottak el 1967 novemberében a hagyományaiban, táncrendjében, zenéjében gazdag Székre, és azzal összekovácsolódott a sorsuk - mondta.
Felidézte: 1971-es erdélyi útjukra Novák Ferenc felesége, Foltin Jolán táncművész, koreográfus és a Tata alapította Bihari János Táncegyüttes két művésze is elkísérte őket, és akkor merült fel bennük egy széki táncházhoz hasonló budapesti rendezvény ötlete. 1972-ben az első budapesti táncházra négy táncegyüttes tagjait hívták meg, hogy saját örömükre táncoljanak. A Jókai téri táncház után a Fővárosi Művelődési Házba mindenki számára kinyitották a kapukat és a tánctanítás is elindult.
Novák Péter úgy fogalmazott, ezzel "a veszteség helyére belépett a szellemiség": miközben eltűnik a paraszti kultúra, a városi közeg elkezdte tanulni a táncokat, és a helyi gyerekek is "visszatanulják" őket.
Korniss Péter a tárlatvezetésen elmondta: a széki táncház elképesztő hatással volt mindenkire, "aki látta, azóta is emlékszik és él belőle". Az elszigetelt mezőségi településen jól megőrződtek a hagyományok a '80-as év végéig. "Széken a közösségi kultúra magja a tánc volt, minden a táncra épült, a tánc köré szerveződött" - mondta.
Mesélt a kalotaszegi Györgyfalva és Méra táncmulatságairól, és a legbravúrosabb férfitáncnak tartott legényesről, melyet táncolva a fiúk "a lábukkal csipkézik a levegőt". A székelyföldi Jobbágytelkén és a Gyimesekben, Görbepatakán készült képekről is beszélt.
Első, az 1967-ben készült táncházas képet is megmutatta, emlékeztetve: ebben az időszakban Magyarországon tabu volt Erdélyről beszélni, az emberek keveset tudtak a külhoni régióról. Két okból is feladatának érezte a még élő magyar népi hagyományok fotózását: hogy megmutassa és megörökítse a jövő generációk számára.
"Szerencsére volt annyi eszem, hogy rájöttem: sajnos a világ változik, ez el fog tűnni, le kell fényképezni. És ha valamire, hát erre való a fényképezőgép"
- mondta a 87 éves, Nemzet Művésze címmel kitüntetett fotográfus.
Forrás: MTI
Borítókép: Torockó, 2025. május 31. Korniss Péter, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas fotográfus Táncok, bálok, táncházak című kiállításának megnyitóján a torockói unitárius templom kertjében 2025. május 31-én. Idén 11. alkalommal rendezik meg a programsorozatot, amelynek fókuszában a néptánc, a népzene, a népi kultúra áll. MTI/Kiss Gábor
