Ismeritek azt az érzést, amikor épp csak túlestek egy jelentős élményen, netalántán egy eseményen, s mikor pihenőre hajthatnátok fejeteket, a szellemi lazítás helyett már a jövőn morfondíroztok, s kombinációk sokasága sejlik fel előttetek a lehetséges forgatókönyvekből? Válaszolni most nincs módotok, így csak annyit állíthatok bizonyosan, hogy Bauer Barbara író, Fodor Mihály séf és Kocsis Klára létesítményvezető ismerik ezt az érzést, s kombinálásnál kicsit tovább jutottak. Mondhatnád, hogy ez az én variálós agyam megérzése, de nem. Kocsis Klára az Egy estély a kastélyban II. köszöntő mondataiban így fogalmazott:
„Tavaly ilyenkor még csak remélni mertük, hogy ebből a különleges együttműködésből, egy író egy séf és egy kulturális szakember hármasából valami különleges születik. Olyan történet, mely túlmutat egy ételbemutatón, egy könyvbemutatón, vagy akár egy vacsorán…”
Az elmúlt év szeptemberében már jártunk Szabadkígyóson egy estélyen a kastélyban, így joggal kérdezhetnéd, mire ez a felhajtás. Egyrészt, megfigyelhetted, hogy minden jó mozinak van folytatása, s legtöbbször nem is állnak meg a második résznél, másrészt ez az est nem másolta szolgai módon a korábbi eseményt. Tavaly egy valódi könyvbemutatón jártunk, ahol megismerhettük a könyv szereplőit és részben történeteit, betekintést kaptunk abba, hogy miként, esetleg kitől kap inspirációt az író, s a gasztronómia leginkább színpadi módon, bemutató jelleggel volt jelen.
A „hármas” elhatározta, hogy megcsinálja a második közös estélyét is, melyen sokkal nagyobb hangsúlyt kapott maga az étkezés. Már a bemutató alatt is kaptunk kóstolót, az azt követő ültetett vacsorás estélyt látva pedig, maga gróf Wenckheim Krisztina is csettintett volna, s valószínű rögtön berendeli a széria harmadik részét.
Természetesen egy főúri estélyről elmaradhatatlanok a jeles meghívottak. A Wenckheim családot gróf Wenckheim László és felesége, gróf Csáky Ilona, valamint gróf Wenckheim Frederic képviselte, aki egyben az est fővédnöke is volt. Köszöntőjében üdvözölte a megjelenteket és a közreműködőket, valamint megemlékezett a kastély nagy szakácsáról, Ruff Dezsőről:
„Hála istennek receptjei megmaradtak, Fodor Úr újratervezte ezeket a recepteket, a szemnek és az ízlelő bimbóknak egyaránt élvezetesre…”
A köszöntőket követően a lovardában megkezdődött a bemutató, melynek az elején a főszereplőktől, Bauer Barbarától és Fodor Misitől elhangzott egy-egy meglepő mondat. Az írónő nyomatékosan megkért bennünket, hogy ezúttal ne hunyjuk le a szemünket, s ne „képzeljük” el, hogy a múltban járunk! Ez persze érthető, mert különben miként is láthatnánk a séf mesterkedését!? Misi pedig így vezette fel az első fogást:
„Az első az egy általános, egyszerű vadmáj puding, kicsi pezsgős málnával megbolondítva…”
Magam úgy értékeltem, hogy ebből a mondatból az egyszerű kifejezésen volt a lényeg. Nálunk otthon, a „családi balhékon” is ilyesféle fogásokat szoktunk felszolgálni jobbára a töltöttkáposzta után, s közvetlenül a rántotthús előtt. (+ TIPP: Ilyenkor érdemes megkérni a vendégeket, hogy a káposzta után kanalukat vegyék magukhoz, nyalják le, hogy a vadmáj pudingnál is felhasználhassák. Nem, semmiképp sem szednénk a vadmájat a káposzta helyére, hát nem vagyunk mi pórnép! 🙂)
Itt kérek elnézést, ha túlzott betekintést kaptatok volna magán-gasztronómiai életembe. Írjátok javamra, hogy fejlődőképes vagyok, hiszen most is épp ezt a témát kóstolgatom.
Misi tempósan felugrott a színpadra, s hatalmas nyüzsgés vette kezdetét, amit kivetítőn is követhettünk. A főzésben Bécsi Szabolcs és Vass Károly voltak segítségére.
Barbara eközben megpróbált betekintést adni egy ilyen estély hátterébe, a főúri világba, vagy éppen az alapanyagok korabeli beszerzési lehetőségeibe. Sokat mesélt nekünk képzeletbeli házigazdánkról, Wenckheim Krisztináról. Életeseményei némiképp magyarázatot adtak arra is, hogy mitől lett oly elkötelezett, s miért vállalt föl sok közösségi feladatot a leggazdagabb árva.
Közben a háttérben mozgalmas élete volt a séfeknek és a pincéreknek. Így eshetett meg, hogy bár nyilvánvalóan előre megbeszélte az írónő és a séf, hogy néha majd kicsit „interjúznak” ez ilyen párbeszédben nyilvánult meg:
- „Azt mondtad, hogy néha kérdezhetek. Eljött az a pillanat? … Akkor kérdezek. Misi hol tartasz?”
- „Épp elment az áram.”
Így hiánypótlásként Barbarától az alapanyagok beszerzése kapcsán megtudhattuk még azt is, hogy Göndöcs Benedek a nagy aszály után Indiából hozatott szójababot, hogy a környékbeliek ínségét enyhítse.
A bemutató után megkezdődött a főúri lakoma. Ekkor derült csak fény arra, hogy az estélyre szó szerint „messzeföldről” is érkeztek vendégek. Mi például egy olyan ifjú pár mellett kaptunk helyet, akik Nagykőrösről érkeztek, s születésnapi meglepetésként vehettek részt a vacsorán. Együtt élveztük Gál Csaba zongoramuzsikáját, s Galambos Hajnalka énekét.
Nyilván megigézőek a fények egy kastélynál naplemente idején, így én az étkezés mellett elég sokat kerengtem, hogy néhány képet kattintsak nektek. Remélem megtekintitek a galériában!
Búcsúzkodáskor még váltottunk pár szót Misivel, s már ekkor láttam, hogy ez az éjszaka is morfondírozásról fog számára szólni, ugyanis már a folytatásról, s terveiről beszélt nekünk. Egy új kiadvány képe is fölsejlett szavaiból, de úgy hiszem ennél többet még nem mondhatok.
Végezetül megemlíteném még Bauer Barbara egyik, számomra legemlékezetesebb elszórt információját. Barbara elmondása szerint „Wenckheim József Antal kastélyában mindig volt plusz teríték az asztalon, mert hátha valaki beesik, aki éhes…”
Kedves Klári!
Remélem, ez a szokás máig él a kastélyban. Rám mindenkor számítsatok, hisz bármikor jöhetek!
Kedves Olvasók! Gyertek ti is minél többen Szabadkígyósra a Wenckheim kastélyba!
Szöveg, fotó: Sanyika
Kapcsolódó írásunk:
Egy estélyen jártunk a kastélyban - könyvbemutató
Maga a kötet is érdekelne, máris megvásárolhatod:
