“Az előzetes terveknek megfelelően időben elállt az eső” – így nyitotta meg Fekete Péter a Szarvasi Vízi Színház 16. évadát.
Hónapokig tartó, kitartó munka előzte meg, mire minden a helyére került, hosszú egyeztetést, szervező-munkát igényelt, végtelenül sok kicsi csavart kellett a helyére illeszteni ahhoz, hogy tizenhatodik alkalommal megnyithassa kapuit ez a méltán híres, ragyogó természeti adottságokkal rendelkező, minden évadban igényes, sokszínű programot nyújtó nyári színház Szarvason.
Sok ismerős arc köszön vissza a kicsit még hűvös, nyár eleji estén, izgatott várakozás a nézőtéren, és valószínűleg nem járok messze az igazságtól, amikor azt gondolom, hogy a színfalak mögött is. Mindenki a helyén: ügyelő, világosítók, hangosítók, jegyszedők, a háttér, akik nélkül nem működhet színház. A különleges este garantált, de menjünk szépen sorjában.
A színház legfőbb ereje a közösségteremtésben és a pillanat varázsában rejlik. Kiszakít a rohanó hétköznapokból, tükröt tart, elgondolkodtat, vagy éppen felhőtlenül szórakoztat – egy olyan közös, megismételhetetlen élményt adva, ahol a néző és a színész együtt lélegzik. A nyári színházak ehhez a csodához tesznek hozzá egy egészen sajátos, kötetlenebb ízt. Lehozzák a kultúrát a kőszínházak zárt falai közül, és a természetbe, a csillagos ég alá emelik azt. A nyári fesztiválok és szabadtéri színpadok szerepe az, hogy a pihenés és a kikapcsolódás idejét is megtöltsék szellemi tartalommal, sokszor egy szélesebb, színházba ritkábban járó közönséget is megszólítva.
Ebből a gazdag nyári kínálatból is messze kiemelkedik a Szarvasi Vízi Színház. A vízen lebegő, amfiteátrumot és egy stilizált várkastélyt ötvöző építészeti csoda nem pusztán színpad, hanem igazi összművészeti központtá nőtte ki magát az elmúlt tizenhat évben. Profizmusával, páratlan akusztikájával és egyedi látványvilágával az ország egyik legfontosabb nyári kulturális bástyája lett.
A 16. alkalommal is rendkívül sokszínű programmal várja a közönséget, ahol a zenés darabok, vígjátékok és koncertek tökéletes egyensúlyt alkotnak. Itt majd’ három hónapon át minden este történik valami: hatvanöt napon át minden este várja nézőit, s ennek egyharmada ajándék, ingyenes előadás.
Fekete Péter (a Fővárosi Nagycirkusz főigazgatója, Jászai Mari-díjas Érdemes Művész, rendező, a Szarvasi Vízi Színház egyik megálmodója) , dr. Dósa Zsuzsanna (a Cervinus Teátrum ügyvezető igazgatója), dr. Szabó Károlyné (a Vízi Színház Nonprofit Kft. ügyvezetője), Seregi Zoltán (a Békéscsabai Jókai Színház korábbi igazgatója) mellett köszönti a nézőket, akik megtöltötték a teátrum nézőterét. Színpadra szólította még a ma esti előadás rendezőjét, Koltay Gábort, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatóját, dr. Herczeg T. Tamást, művészeti vezetőjét, Tege Antalt, Szarvas város díszpolgárát, Domokos Lászlót, Békés Vármegye Önkormányzata elnökét, Molnár Sándort, Szarvas Város jegyzőjét, Horváthné dr. Kepenyes Editet, valamint Szarvas Város korábbi polgármesterét, Babák Mihályt.
Hodálik Pál, Szarvas Város polgármestere üdvözlő szavai után a Békéscsabai Jókai Színház nagyszerű előadását láthatták a nézők. Az Azok a boldog szép napok – Frédi és Lina álma története nemzedéki önvallomás a múlt század hatvanas éveinek Nagy Generációjáról, sok-sok emlékkel és főleg a legnépszerűbb zenekarok dalaival, amelyek megidézik azt a kort, amely már örökre beépült a szívünkbe, lelkünkbe. Az előadás a fiatalok felnőtté válásának, öntudatra ébredésének rögös útját varázsolja elénk, egy közelsem egyszerű történelmi időben, ahol néhány évtized alatt valóban nagyot fordult a világ körülöttünk. Frédi – a lázadó zenész, és Lina – a szigorúan nevelt lány közt kibomló szerelem a kor tükrében, hangulatában mutatja meg a mai közönségnek a Béke Generáció küzdelmeit, keresi a választ arra, vajon hányféle igazság létezik. A kor ikonikus dallamai, egy szerelmi történet és a fiatalság szabadságvágya fonódik össze – mindez látványos koreográfiákkal és lendületes zenével kísérve. A musical főszereplői Frédi és Lina – két fiatal, akik a táncdalfesztiválok, beatzenekarok és változó társadalmi szabályok világában keresik az álmaikat és egymást.
Valóságos időutazásnak lehettek részesei a nézők a második világháborútól a rendszerváltozás időszakáig, számtalan korabeli sláger hangzott el, amelyeket fiatalok és idősek szeretnek és kívülről ismernek, lelkesen dúdolták a nézőtéren.
Koltay Gábor, Balázs Béla-díjas rendező, Érdemes Művész darabja az 1960-as, 70-es években játszódik, amely reménykeltő világ volt, szocializmus ide, szocializmus oda. Ekkor jelent meg a világszerte imádott beatzene, amely életérzést fejezett ki, az életforma alapvető változását jelentette, nem csupán zenei forradalom volt. Ezért is tiltották annyira a vasfüggöny mögött. A történet főszereplője héttagú zenekar (Lévai Attila (gitár), Szűts István (szintetizátor), Puskás Dániel (basszusgitár), Falusi Balázs Áron (szintetizátor), Tóth Gábor (szólógitár), Babarik Vince (dob), Berta János (fúvós), Szász Borisz (zenekari technikus, csörgődob), amely élőben, a történetbe ágyazva eljátssza a korszak több jellemző számát, de a történetben megjelennek az életeket megnyomorítók is.
A díszletet Igaz-Juhász Katalin, a jelmezeket Vesztergombi Anikó tervezte.
Szereposztás:
Frédi: Lévai Attila
Lina: Csonka Dóra
Frédi apja: Katkó Ferenc
Frédi anyja: Kovács Edit Jászai Mari-díjas
Lina apja: Bartus Gyula Jászai Mari-díjas, Érdemes művész
Panajótisz, a kovács: Fehér Tímea
Márton atya / Oresztész: Beszterczey Attila
Elektra: Liszi Melinda
Központos, rendőr: Bozsó József
Nyomozó, igazgató/belügyes: Csurulya Csongor
Mimi néni: Nagy Erika
Gulyás Miki: Szász Borisz
Orosztanárnő: Márki Szabina
Kállai Gyula: Tomanek Gábor
Bárénekesek: Nagy Róbert, Sziveri Emese
Rendőr: Korom Gábor
Nyomozó: Szepsi Szilárd
Bárzongorista: Szűts István
Virágárus: Somogyi Anna
Felszolgáló: Trabach Veronika
SzJ
