Pááá, kisaranyom, páá, nem zavarom, páá, csak elhagyom, páá...; - Kérem, én 27 évig szolgáltam a Gróféknál. - Beszéljen, Hyppolit, mit szokott ilyenkor csinálni a Gróf? - A Gróf ilyenkor semmit se csinál; - El is felejtettem mondani, hogy felvettem egy inast. - Inast? - Igen, meg akartalak lepni vele. - Sikerült; A hagymához is hagymát eszek. A halat pedig késsel fogom enni. Két késsel – íme, néhány legendás részlet Zágon-Nóti-Eisemann: Hyppolit, a lakáj című zenés vígjátékából, amelyet a Szarvasi Vízi Színház közönsége nagyon-nagyon várt, és nem is volt oka csalódásra.
Schneider Mátyás szerepében az örökifjú Mikó Istvánnal csak a rekeszizmokra veszélyes, kacagtató előadást kínál Az egyszerű sofőr, Schneider Mátyás fuvarozási vállalkozása hirtelen nagyon sikeres lesz. A család gyorsan meggazdagodik, egy nagy villába költöznek és tulajdonképpen azt sem tudják, hogy mihez kezdjenek rengeteg pénzükkel. A feleség (Szabó Anikó) úgy gondolja, hogy mint minden gazdagnak, nekik is jár egy lakáj, így aztán szerződteti Hyppolitot (Bódis Gábor), aki elkezdi rákényszeríteni az egyébként egyszerű családra azokat a szokásokat, amelyeket az arisztokrata családoknál látott. A legrémesebb számukra talán az Operába járás, amit az összes családtag a pokolba kíván. Emellett természetesen szerelmi szál is van a történetben. Nagy András (Bacskai Zsolt), akiről csak a történet végén derül ki hogy arisztokrata és aki a lány apjának cégénél dolgozik, szerelmes Schneiderék lányába, Terkába (Cserjési Beatrix). A lánynak is tetszik a férfi, de Schneiderné inkább a bájgúnár, semmittevő dendihez, Makács Csabához (Kovács Attila) akarja feleségül adni, mert ő a társadalmi ranglétrán feljebb helyezkedik el. És már el is kezdődnek a bonyodalmak, a lehetetlen helyzetek sorozata, melyek alaposan megdolgoztatták a teltházas közönség rekeszizmait.
A Mikó István (Jászai-díjas, Érdemes Művész) rendezte klasszikus, a “Hyppolit, a lakáj” Kabos Gyula első hangosfilmje, mely mai napig rendkívül népszerű, rendszeresen műsorra tűzik a TV csatornák. A szerzők időtálló remekművet alkottak, melynek üzenete napjainkban is aktuális, így a színpadi változat is rendre megjelenik a színházak repertoárján. Nem véletlen, hiszen a zseniális, parádés, fordulatokban gazdag szövegkönyv önmagában is tökéletes remekmű, amely sikergyanús, de a siker lehetőségét csak növelik Eisemann Mihály fülbemászó, kellemes dallamai.
A történet kiváló példa arra, hogyan keverednek össze a társadalmi és a kényszerűségből erőltetett szerepek, a státuszok és a valódi értékek és aki nevetséges, az hogyan lesz még nevetségesebb.
Szarvas város színházat szerető közönsége - az igen nagy hőség ellenére - lelkesen tapsolta meg az előadást, hálásan ünnepelte a kiváló színészeket, kifelé jövet lelkesen dúdolta, hogy “Pááá, kisaranyom, páá, nem zavarom, páá, csak elhagyom, páá…”
SzJ
Néhány szó a Mandala Dalszínházról, mely 1992. február 22-én alakult nyíregyházi székhellyel, de a „hazai” előadások mellett utazószínházként járja az ország, elsősorban az Észak-alföldi Régió városait, kistelepüléseit, falvait, eljuttatva a legnehezebb anyagi körülmények között élőkhöz is a társadalmilag érzékeny színházi kultúrát. Olyan embereket szórakoztatunk és nevelünk igényesen előadásainkkal, – kulturális örökségünkhöz tartozó klasszikus és kortárs produkciók bemutatásával és forgalmazásával egyaránt – akiknek elsősorban anyagi és infrastrukturális okokból esélye sincs arra, hogy a megyeszékhely kőszínházainak előadásait megtekintse.
A határon túli magyar lakta és szórvány területeket pedig alakalmi turnék keretében látjuk el színházi előadásokkal. Nemzetközi kapcsolattartásunk kiterjed a Felvidék, Kárpátalja, Partium és Erdély és a Vajdaság városainak színházaira, művelődési házaira és faluházaira egyaránt.
A Mandala Dalszínház zenés, utazó és repertoár színházként működik, átlag 10 produkciót tartva folyamatosan műsoron. Bemutatunk és évekig műsoron tartunk társadalmilag érzékeny, szórakoztató felnőtt és családi darabokat, de nagy számban hozunk létre és forgalmazunk szintén az igényes szórakoztatás nyelvén nevelő zenés gyermek és ifjúsági előadásokat.
Ez utóbbiak bemutatásánál interaktív eszközök felhasználásával igyekszünk drámapedagógiai eszközök segítségével, a színház formanyelvén a tananyag bevésését segíteni, a nevelési célokat elérni. A Mandala Dalszínház többek között kötelező olvasmányok és klasszikusok zenés színpadi feldolgozását vállalta magára, továbbá olyan kulturális örökségünk részét képező, a Nemzeti Alaptantervben is szereplő irodalmi művek színpadi adaptációjának bemutatását, melyek jól alkalmazkodnak a történelmi és az irodalmi tanulmányokhoz, így járulva hozzá az ifjúsági és gyermek korosztály igényes színházra neveléséhez.
Célunk, hogy a repertoáron tartott darabok a zenés színház igényesen szórakoztató nyelvén szólítsák meg a közönséget és segítsék elő nemzeti hovatartozásunk tudatának erősítését, hagyományaink, néprajzi, néplélektani örökségünk megőrzését. – Társulatunk saját előadásaiba gyakran hív meg népszerű és elismert vendégművészeket.
A Mandala Dalszínház jó kapcsolatot ápol az ország és a határon túl, de első sorban az Észak-alföldi Régió művelődési központjaival, szerepel azok bérletrendszerében, valamint kiváló kapcsolatot ápol a régió oktatási intézményeivel, könyvtáraival, egyesületeivel. Támogatásukkal számos szociálisan hátrányos helyzetű, valamint fogyatékossággal élő tanuló is eljut előadásainkra. A Mandala Dalszínház produkciói létrehozása során együttműködött már több néptánccsoporttal és kórussal is.
Meggyőződésünk, hogy a vidék Magyarországának – a Déryné Színház örökébe lépő más hasonló színházak mellett – a Mandala Dalszínház jelenti a színházi kultúrát, továbbá hisszük, hogy az „út” a kőszínházakig, a fővárosi színházakig, a Nemzeti Színházig többek között a Mandala Dalszínház igényesen szórakoztató előadásain át vezet.
A Mandala Dalszínház kulturális tevékenységét 2019. áprilisában felvették a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei értéktárba.
