A két előadót - Liszi Melindát és Nagy Róbertet - nem kell bemutatni a szarvasi közönségnek, hiszen egyáltalán nem ismeretlenek a Vízi Színház nézői előtt. Ezúttal a Vers a víz fölött sorozatban a 125 évvel ezelőtt született Szabó Lőrinc költészetéből láthattunk előadást, hallhattunk verseket prózában és megzenésítve.
Ki ne ismerné a Lóci óriás lesz, vagy a Kicsi vagyok én, majd megnövök én című verseket? Aki vasárnap este velünk tartott (nem voltak kevesen), a Ha tudtam volna című irodalmi esten, ízelítőt kaphattak Szabó Lőrinc, a XX. század egyik legnagyobb magyar lírikusának költészetéből. Az előadás sűrítve mutatta be a költő állandó ellentmondásokkal teli világát, amelynek folytonos szereplői az ember lelkében rejlő sötétség és fény, az élet és halál, a szenvedély és az értelem, a klasszikus és modern jegyek. Az est az egyedi és zseniális irodalmi óriás előtt tisztelgett.
Szabó Lőrinc (1900–1957) a Nyugat 1920-as években induló második nemzedékének legjelentősebb tagja. Miskolcon született, a középiskolát a debreceni Református Főgimnáziumban végezte, ahol hamar kitűnt szellemi képességeivel és nyelvtehetségével. 1918-ban hadiérettségi után katonáskodott az összeomlásig, majd Budapesten egyetemi tanulmányokat folytatott: gépészmérnöki, majd magyar–német–latin szakon tanult, de diplomát nem szerzett. 1920-ban Babits Mihályt kereste fel verseivel, aki titkárává nevezte ki, barátságába, sőt másfél évre lakásába is fogadta. Szabó Lőrinc menyasszonya, Tanner Ilona (költői nevén: Török Sophie) később Babits felesége lett, részben ez vezetett Babitstól való eltávolodásához. 1921-től az Est-lapoknál helyezkedett el újságíróként, versei is itt jelentek meg. Ugyanebben az évben feleségül vette a lapcsoport irodalmi szerkesztőjének lányát, Mikes Klárát. Két gyermekük született: Klára és Lőrinc, a Lóci-versek címzettje. Már induló kötetei sikert arattak: verseiben a klasszikus modernség és az expresszionizmus hatásait integrálva új költői nyelven, újrealista vonásokkal szólalt meg. 1923-ban szakított a Nyugattal. 1926-ban Pandora címmel ellenfolyóiratot indított, mely hat számot ért meg. Mivel Horthy Miklós és Teleki Pál sajtókíséretében két ízben is a hitleri Németországba utazott, sőt 1942-ben részt vett a náci kultúrnyilvánosság fontos eseményén, a weimari költőnapon, 1945 után vizsgálati fogságba került, felelősségre vonták, és évekre az irodalmi élet perifériájára szorult. Ebben az időszakban teljesedett ki műfordítói munkássága, amely az egyik legjelentősebb a magyar irodalomban: többek között Villon, Shakespeare, Molière, Goethe, Baudelaire, Verlaine műveit fordította. Halála előtt lassan visszakerült az irodalmi élet fősodrába: 1947-ben belépett az Írószövetségbe, 1954-ben fordításaiért József Attila-díjjal, 1957-ben munkásságáért Kossuth-díjjal tüntették ki.
A műsort Liszi Melinda állította össze a tőle megszokott igényességgel, a verseket Lovas Gábor zenésítette meg. Elhangzott az este folyamán a Nyár / Szeretlek / Káprázat / Erdei szerelem / Szerelmes erdő / Dsuang Dszi álma / Szun Vu Kung lázadása / Szegénynek lenni és fiatalnak / Rossz férj panasza / Szakítás / Semmiért egészen / Magány / Szamártövis / Májusi éjszaka / Az anyák / Kicsi vagyok én / Lóci óriás lesz / Lóci meg a számok / Mindenütt ott vagy / Melletted / Szövetség / Kimondhatatlan / Különbéke.
Mindkét előadó a Békéscsabai Jókai Színház művésze, számtalan előadásban láthatták a nézők mindkettőjüket.
Rendkívül igényesen összeállított műsor részesei lehettünk, köszönjük Liszi Melinda, Nagy Róbert, nagyon szép este volt.
Írta: SzJ
Fotó: Kristály Alexandra
Ha máskor is szeretnél hasonló híreket olvasni, tudod mi a teendőd?!
