“Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek”

 

Sok ismerős arc köszön vissza a kicsit még hűvös, nyár eleji estén, izgatott várakozás a nézőtéren, és valószínűleg nem járok messze az igazságtól, amikor azt gondolom, hogy a színfalak mögött is. Mindenki a helyén: ügyelő, világosítók, hangosítók, jegyszedők, a háttér, akik nélkül nem működhet színház. A különleges este garantált, de menjünk szépen sorjában.

Hodálik Pál, Szarvas Város polgármestere köszönti a nézőket. Tizenöt év egy ember életében is hosszú idő, tizenöt évvel ezelőtt Szarvas városa álmodott egy nagyot, a helyi városvezetés ötlete alapján épült meg 2011-ben a mintegy ezer ember befogadására alkalmas nyári játszóhely. Az elmúlt évek igazolták: a bátor ötlet nagyszerű volt, hiszen a régió legnagyobb és leghosszabban nyitva tartó szabadtéri színháza jött létre. 

 

Az ötlet megvalósítása nem volt kockázatmentes, hiszen - ahogy Polgármester Úrtól megtudjuk -, egy turisztikai pályázaton nyert a város százmillió forintot, amelyhez ugyanennyit hozzá kellett tennie a városnak. Amikor a tervek elkészültek, nyilvánvalóvá vált, hogy még mindig hiányzik százmillió forint, felelősséggel kellett dönteni az akkori képviselő-testületnek, név szerinti szavazással. Az igennel szavazó képviselőket színpadra is hívja Hodálik Pál, de jelen van a tervező is, és azokat is megemlíti, akik már csak fentről nézhetik a 15. Szarvasi Vízi Színház megnyitását.

 

Nézzünk egy kis történeti visszatekintést: “a projekt, mely európai uniós támogatással valósult meg, 2009-ben indult útjára. A tervezői munkálatokat a szarvasi Városterv Kft., míg a kivitelezést az Integrál Zrt. hajtotta végre. A több mint 9000 m2-nyi területen színházi lelátót, színpadot hoztak létre, felújításra került a Réthy Sándor és fia által alapított ecetgyár épületegyüttesének két bástyája, melyek június 25-től Szarvas város neves családjainak nevét viselik majd. A település életében a XIX. században kiemelkedően fontos szerepet töltött be a gróf Bolza család. Kastélyokat varázsoltak a Körös partjára, nevükhöz fűződik a ma már egyedülálló ipartörténeti műemlék, a szarvasi Szárazmalom felépítése, ők telepítették az Anna-ligetet, majd a Bolza Józsferől elnevezett Pepikertet, a mára Európa-szerte híres, Szarvasi Arborétumot. A másik bástya a Réthy-család nevét őrzi majd. Az épületben étterem és kávézó is várja a vendégeket. A projekt közel 226,7 millió Ft-ból valósult meg, újabb 140,28 millió Ft-ból pedig a színpad melletti fahidat építették fel.

 

A Szarvasi Vízi Színház működtetésére Szarvas Város Önkormányzata a Békés Megyei Jókai Színházat kérte fel. A megyei teátrum az elmúlt évek alatt kis vidéki színházból Magyarország vezető színházai közé nőtte ki magát. A célok között szerepel mind a szarvasi lakosság kiszolgálása, mind turisták százainak Szarvasra, s ezen a kulturális kapun keresztül Békés megyébe csábítása.” (szinhaz.hu). 

 

 

A szép számmal megjelent nézőket Seregi Zoltán, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója is szeretettel köszönti. Dr. Szabó Károlyné, a Magyar Teátrum Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője bízik abban, hogy csodás esték várnak a nézőkre, a társulatok nagyon szeretnek Szarvasra jönni, reméli, a nézők sincsenek ezzel másként. Dr. Dósa Zsuzsa, a Cervinus Teátrum ügyvezető igazgatója jó szórakozást kíván a kedves nézőknek.

 

 

Igazi színházi különlegességet láthattunk: Jókai Mór Szegény gazdagok című regénye elevenedett meg a színpadon musicalként, Kocsák Tibor zenéjével, Katkó Ferenc rendezésében, Szomor György főszereplésével. Mély érzelmek, az éj leplébe burkolódzó bűnök, hitszegés és hűség – Jókai születésének 200. évfordulója tiszteletére a róla elnevezett színház előadásában.

Szomor György mellett láthattuk Sziveri Emesét, Puskás Dánielt, Csonka Dórát, Besztercezey Attilát, Wischer Johannt, Tege Antalt, Gerner Csabát, Papp Barbarát, Liszi Melindát, Lévai Attilát, Nagy Róbertet, Szász Boriszt, Csurulya Csongort.

A lenyűgöző koreográfia ift. Mlinár Pált dicséri, jelmez: Kiss Kata. 

 

 

A híres Jókai regény, a Szegény gazdagok története közismert: egy kettős életet élő főnemesről szól, aki nappal gavallér úriemberként nem sajnálja a vagyonát a jó cél érdekében beáldozni, de éjszaka fekete álarcos haramiaként kirabolja arisztokrata rokonait és tehetős barátait. A regény végén pedig egyszerűen öngyilkos lesz, és eltűnik a nép szeme elől a nemesúr és a titokzatos rablóvezér egyaránt. A folytatásokban megjelenő regény kiadásakor Hunyad megyében elkezdték suttogni, hogy az író a főszereplőt Nopcsa László főispánról mintázta, akit bizony mindig is körbelengett a gyanú, hogy olykor-olykor tilosban jár. Ezt azonban maga Jókai Mór váltig tagadta, azonban a pletykát nem tudta elhallgattatni. De vajon miért alakulhatott ki ez a hiedelemben?

 

A Nopcsa-család az egyik legtekintélyesebb ősi nemzetségnek számított az erdélyi Hunyad megyében, akik rokonságban voltak a leghatalmasabb főnemesi dinasztiákkal, többek között a Hunyadiakkal is. A közismerten Habsburg-párti Nopcsák a legmagasabb körök bizalmát élvezték, így senki nem mert velük ujjat húzni. A szóban forgó Nopcsa László testvére, Elek elnyerte a bárói rangot is, 1816-ban főispán, öt év múlva udvari tanácsos, 1831-ben már erdélyi főkancellár volt. Amikor leköszönt a főispáni székről, azt az öccse, László kapta meg, aki állítólag igen délceg, fess ember volt, nagy nőfaló hírében állt. Mindkét felesége mellett különc, tékozló életet élt, és sokan nem értették, hogy miből futja ilyen óriási kiadásokra a főnemesnek. Emiatt alakult ki az a vélemény, hogy a főispán valamilyen titkos, bűnös tevékenységből finanszírozza fényűző életmódját.

 

Állítólag egyszer, amikor Kolozsváron kártyázott, megparancsolta a lovászának, hogy a kocsival egész éjjel a hidegben és fagyban a kaszinó bejárata előtt várakozzon rá. Így a szerencsétlen szolga és a lovak reggelre megfagytak, mire Nopcsa László előkerült a kártyaasztal mellől. Máskor a rendőrségnek kellett magyarázkodnia egy feleségének vásárolt nyaklánc miatt. Mert az ajándékozást követő bálon, egy dzsentriasszony felismerte, hogy az az ő nyaklánca, amit nemrégiben tulajdonítottak el tőle haramiák. Bár a báró azonnal visszaszolgáltatta a lopott ékszert eredeti tulajdonosának, semmi sem mentette meg őt attól, hogy a pletyka megszülessen. Ráadásul még a korabeli rendőrségi könyvekben is fennmaradt, hogy a Fatia Negra bandájának üldözésekor a haramiavezérnek többször a Nopcsa erdőkben veszett nyoma, bár a társait minden egyes alkalommal lefülelték, őt magát soha nem sikerült elkapni. Persze ezek után a kétes hírű főispán mindig tisztességesen megvendégelte a pórul járt csendőröket. Manapság az irodalomtörténészek is arra hajlanak, hogy lehetett azonosság Fatia Negra és Nopcsa között, például ezt többen még írásba is foglalták.
Egy külföldre szakadt szabadságharcos menekült, Horváth Mihály egyik könyvében megjegyezte, hogy már ideje lenne Nopcsa László erdélyi főispánt elítélni a Fatia Negrához kötődő rablások miatt, hiszen mindenki tudja, hogy ő a haramiavezér.

 

Mindezek ellenére sem Jókai Mór, sem pedig Nopcsa László nem ismerte el soha az azonosságot, vagy azt, hogy az író az erdélyi főnemesről mintázta volna a Fatia Negrát. Amikor a „Szegény gazdagok” első része megjelent, állítólag Nopcsa felkereste az írót, és megfenyegette egy revolverrel, hogy azonnal fejezze be a művet, és vessen véget az ő személye körül kialakult pletykáknak. Feltehetően azért lett a haramiavezér váratlanul a műben, mert Jókai gyorsan le akarta zárni a történetet. Ezt az epizódot egyébként Nopcsa László későbbi unokája, a híres tudós Nopcsa Ferenc mesélte el újságíróknak sok-sok évvel később. Maga a főispán úgy tartotta, hogy Jókai Mór azért írta meg a regényt, hogy rajta bosszút álljon, mert korábban elutasította a személyes találkozást. Társaságban többször is kicsinyes újságírónak titulálta a híres írót. Végül Nopcsa László idős korában komoly megbánást mutatott, és rengeteget jótékonykodott megmaradt vagyonából. De ezzel már nem tudta lemosni magáról a Fatia Negra bélyegét.

 

Augusztus 22-éig a repertoárban most is szerepel majd operett, vígjáték, Zene a víz fölött, Vers a víz fölött, a 2025-ös évad újdonsága az improvizációs est (mindjárt kettő is), a szerda továbbra is a gyermekeké. A belépők vészesen fogynak (van néhány előadás, melyre már minden jegy elkelt), aki szeretne jönni, igyekeznie kell a belépőjét biztosítani. A szervezőknek nincs nagyobb élmény, mint teltház után, jó előadás után elköszönni a nézőktől - bízunk benne, sok estén búcsúzhatnak így a Szarvasi Vízi Színházba látogatóktól.