Tisztelt Olvasó!
A néprajz és a régészet kapcsoltát boncolgatni kezdték kutatóink, s szinte szállóigévé vált az a mondat, hogy: ?A régészet halott néprajz, a néprajz viszont élő régészet.?. Ami annyit jelent, hogy mindkét tudomány az emberek életét, épített környezetét, tárgyait és szokásait vizsgálja.
A néprajz megteszi ezt az élő emlékezet intervallumában, a régészet viszont a földbe rejtett nyomokból olvassa ki az emberi történelem egy szeletét. Ennek a gondolatnak a szellemében került most egy régészeti tárgyú forrás bemutatásra, amelyet Adalékok Endrőd történetéhez című tanulmányban találtam. Településünk körül zajló régészeti ásatások, melyeknek egyik legkorábbi része a Móra Ferenc ásatása 1929-ben a Lyukashalomnál is bizonyította, hogy ezt a területet már az újkőkor embere is szívesen lakta.
"Adalalékok Endrőd történetéhez
A Móra Ferenc irányította ásatások során a Lyukashalomnál történt:
A halomtól délre elterülő terület a ványai útig Fekécs Ignác tulajdonába került 1902-ben. A tulajdonos ősei Trencsén megyéből vándoroltak Endrődre, juhászkodással foglalkoztak. 1909-ben megvették a Berettyó és már a tulajdonukat képező terület közt lévő földet, melyen a Lyukashalom van.
Akkor a halom északi oldalában, mely a Berettyóra néz 4 méternyi hosszúságú tágas, folyosószerű ?lyuk? vezetett a halom belsejébe. A mende-monda szerint betyárok búvóhelyéül szolgált, kik a Kondorosi Csárda környékén mutatkoztak időnként.
Mivel ismeretlen egyének jelentek meg olykor és ásogattak, a Fekécs család betúratta a lyuk-folyosót. A megjelenőket pedig távozásra szólították fel minden esetben, mivel most már a terület a család tulajdona és nem tartották kívánatosnak ismeretlen emberek rövidebb-hosszabb jelenlétét.
1919-ben a lyukat Varjú Imre komájával kibontotta a tulajdonos, hogy a román megszállás idején rejtőző helyül szolgáljon.
1929-ben a tulajdonos a halom elhordásához kezdett, hogy annak jó minőségű talajával szikes földjét terítse, javítsa. Az egész halom elhordására gondoltak, mellyel a vissza-visszatérő ismeretlen kutatók zaklatását is megszüntessék.
A bontást a halom nyugati oldalán kezdték. Pár napi munka után egy csontvázra bukkantak, ?mely minden valószínűség szerint agyonütött ember lehetett, mert nem sírba volt fektetve, hanem egy szűk gödörbe volt belegyömöszölve, úgy, hogy kéz- és lábcsontjai egymáson hevertek?- emlékezik vissza a most 80 éves Fekécs Ignác.
A talált csontot szétpiszkálták, szétdobálták. Semmit nem találtak a csontváz mellett.
Pár nap múlva megjelent a Szegedi Múzeum megbízásából Kotormány János, Móra ?szárnysegédje?. Nagylaposon fogadott embereket az ásatáshoz és Fekécs tanyáján ütötte fel szállását Kotormány.
Hamarosan egy újabb sír és egy nagyméretű agyagedény került elő. Minden bizonnyal gabonatároló edényként szolgált. Ez ősszel történt, mert Fekécs Ignác Kotormányt elvezette Varjú Imre komájához névnapra (november 5.). A beállt esős idő miatt az ásatásokat abba hagyták. A ládákba csomagolt leleteket és Kotormányt Fekécs Ignác vitte ki kocsin a nagylaposi állomásra, és ott találkozott Móra Ferenccel. Terv volt, hogy a halom többi bontásakor jött volna ki ismét a múzeum kutatója. Azonban a zavaros idők és Móra halála miatt további ásatásra nem került sor.
Kotormány váratlan megjelenését az idézte elő, hogy Túrkeve kiváló régésze, dr. Gyöngyöshalászi Vadász Pál értesült a halomban talált csontvázról és értesítette Mórát.
A leltekkel kapcsolatban a Szegedi Múzeumtól az alábbi értesítést kaptam:
?? Móra Ferenc endrődi ásatásairól meglehetősen kevés információnk van: az előkerült tárgyakon és a rájuk vonatkozó leltárkönyvi bejegyzéseken (Ö.55. 70.1-107. 53.159.1-2) kívül semmiféle dokumentációs feljegyzésünk, fotónk nem maradt az 1929-es endrődi kutatásokról?
Az előkerült leletek az újkőkor legkorábbi időszakából (Körös-kultúra) származnak.?
Az 1970-es évek elején Budai Béla, az utolsó csejti tanító jelentős mennyiségű cseréptöredéket piszkált felszínre, gyűjtött össze. Azokból azonban semmi sem maradt fenn."
Forrás: Márton Gábor: Adalékok Endrőd történetéhez c.
Gyomaendrőd, 2003. február 14.
A Városunk Gyomaendrőd írása