Kalandos élettörténettel találkozhat az olvasó, ha fellapozza Markovits Pál visszaemlékezését. A szerző a könyv előszavában jelzi, hogy "az én visszaemlékezésem nem igazi irodalmi mű".
A kérdés, és vele a kétely, hogy vajon elég érdekes e a mai könyvolvasó számára élettörténete, annak bemutatása, ott bujkál a sorok között.
Bemutatása, újraélése, vállalása? s közben a kor, a legviharosabb század egyetemes és magyar történelmének mélységei.
Egy fiatalember portréja rajzolódik ki Horthy Miklós Magyarországán 1917- és 1940 között. A szülőhely - a Dunántúlon ? a Fejér megyei Sárbogárd, ahol az apa, Dr. Markovits Áron állatorvos és az anya, Deutsch Erzsébet nevelték gyermekeiket.
Életre kel nemcsak a szülői ház, hanem a nagyszülők, a közeli és távoli rokonok alakja. Az elemi iskola Sárbogárdon, ugyanitt a középiskola első éve, majd évek a Szent István Gimnáziumban Budapesten. Az állatorvosi egyetemen, akkori nevén, ?József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági és Állatorvosi Karán? eltöltött 5 évre már rátelepedett a II. Világháború és az azt megelőző időszak. ?Az Állatorvosi Egyetemnek jó híre volt, 1935-39-ben magam is olyan alapokat szereztem, amelyekre 1986-ig támaszkodhattam? Az 1939-40-es diplomám még az 1980-as években Franciaországban és Amerikában is jó alapnak bizonyult." Az egyetem elvégzése után magánállatorvosként Dunaszerdahelyen töltött másfél évet, majd bevonult Kiskunhalasra az V. Munkaszolgálatos Zászlóalj 4. századába? Előbb Magyarországon, később Kárpátalján munkaszolgálatos.
?1943 elején Szegeden értesültünk arról, hogy mi Jugoszláviába megyünk? Szép tavaszi idő volt, amikor az alig befejezett Berlin-Láger első lakóiként megérkeztünk Borba. Aztán jöttek más szállítmányok. Köztük a nagy költő, Radnóti Miklós és sokan mások?? A bori lágerből való szökése után kilenc hónapot töltött egy észak-szerbiai csetnik vajda közvetlen környezetében, majd több mint egy évig a Jugoszláv Felszabadító Hadseregben szolgált. S közben a család tragédiája. ?A fasiszta rémuralom 1944-ben Auschwitzban olyan szörnyű és megváltoztathatatlan eseményekben kulminált, amelyek azóta is kitörölhetetlenül bevésődtek emlékezetembe? Szüleim ott bekövetkezett halálát nemcsak hogy nem lehetett férfiasan elkönyvelni, de azóta sem sikerült megemészteni vagy megérteni.? Magyarországra visszatérve - mint oly sokan - ő is hitt az ország gyors újjáépítésében, a felemelkedésben, a szociális igazságosságban. ?Meg kell próbálnom a múltról érzelemmentesen és elfogulatlanul beszélni.? A Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségében ? a FÉKOSZ-ban dolgozott, majd Zsámbékon a Mezőgazdasági Akadémiát vezette. ?Ebben az időben 32 éves voltam. Négy háborús évvel a hátam mögött is túlságosan is fiatal és tapasztalatlan voltam egy ilyen nagy és kényes feladat megoldásához. A közoktatás területén korábban nem volt semmi gyakorlatom. Lelkesen hittem abban, hogy a háború befejezése után egy egészen új, demokratikus és szociális világ alakul majd ki. Hogy az emberek többet tesznek majd a közösségért, mint korábban. Ezek az elképzelések szépek voltak, de a való élettől eléggé távol álltak.? A rendszer azonban bizalmatlan volt vele szemben, hiszen családjának - szüleinek, nagyszüleinek - kb. 70 katasztrális hold földje volt. Emiatt kuláknak minősítették. Az ötvenes évek elején állattenyésztési segédagronómusként dolgozott Rákospalotán és a Hortobágyon, majd a Phylaxia Oltóanyagtermelő Intézetbe került. Az Intézet állatgyógyászati oltóanyagokat, vakcinákat és szérumokat ill. takarmány- kiegészítőket termelt. ?Az Oltóanyagtermelőben való munka számomra nagy változást, a szakmába való visszatérést jelentette, annak ellenére, hogy nem közvetlenül az állatok gyógyítása lett a feladatom. A fertőző betegségek elleni védekezéshez nélkülözhetetlen anyagok előállítása komoly szakmai tudást és ezen a speciális területen átlagon felüli hozzáértést igényelt.)
Az 1965 és 1986 közötti időszak kutatómunkával telt. Már korábban is lehetősége volt külföldön bővíteni az ismereteit, hiszen laboratóriumokat látogatott Kelet- és Nyugat-Németországban. 1965-ben meghívást kapott Franciaországba a thiverval-grignoni-Immunológiai és Víruskutató Állomás igazgatójától. Itt fő feladata a száj és körömfájás elleni védekezés lehetőségeinek kutatása volt. Később a Curie Intézet következett, s az elkövetkezendő években a Francia Tudományos Kutatási Központ keretei között folytathatta munkáját. Az egy évet még sok követte, hiszen Franciaországban maradt, 1976-ban kapta meg a francia állampolgárságot. ?Az 1967-72-ig terjedő időszakban témám a szövettenyészetekben vírus hatására létrejött interferon termelés volt. Majd 1973 és 1980 között elsősorban a kémiai anyagok in-vitro okozta rákkeltő kutatásával foglalkoztam"? Nyugdíjasként dolgozott az amerikai National Cancer Institute-ban, az AIDS kutatásában, illetve részt vett az AIDS vakcina korai kipróbálásában Zaire-ban. Az eseményekben, eredményekben gazdag életpálya 1990-ben újabb fordulatot vett, hiszen az ?úri-kalandor? végleg hazatért. Ma is Budapesten él. A visszaemlékezés természetesen hiányos lenne a magánszféra megjelenése nélkül. Az első feleség Kondor Viktória (akinek írásait olvashattuk már lapunkban, szintén endrődi), majd a második Létmányi Judit, aki szakmailag hasonló területen dolgozott. A gyerekek, az unokák a teljes nagy család is helyet kapott a könyvben. A szerzőnek nincs könnyű feladata műve írásakor, hiszen a magánélet, a hivatás s a mindenre rátapadó történelem (politika) háromszögében kell megtalálni, fenntartani azt az egyensúlyt, mely az olvasó számára is érdekes, befogadható. Visszaemlékezése tanulságos, nemcsak azért mert mások élettörténetének, gondolkodásmódjának megismerése által rádöbbenhetünk másfajta igazságokra, hanem egyszerűen azért, mert -a műfajból adódóan - a visszaemlékezés egyben a kor lenyomata is. A sokat megélt ember bölcsességével, elfogulatlanul, olykor igen keményen néz szembe önmagával, a múltjával. Az Előszóban ezt olvashatjuk: ?Azt hittem visszaemlékezést csak az írhat, akinek múltja hősies és életútja nyílegyenes. De hős nagyon kevés van, én magam ilyenekkel nem is találkoztam. Ezek után mégis megpróbálok életemről írni. De már látom, hogy irodalmi alkotás helyett inkább csak az érdekesnek tartott események leírására szorítkozom. Azt mondják mazochista, önző, individuális korban élünk. Azt hiszem én a korábbi időkből származom? Vagy talán mégsem ??
A Városunk Gyomaendrőd írása