2003. január 10-től 12-ig - azaz péntektől vasárnapig - ez a XVI. Országos Szólótáncfesztivál ideje, amely a hagyományos helyszínen, a Körös-parti Ifjúsági Házban kerül megrendezésre. Ilyenkor ott dübörög a „palló” és zeng a zene a földszinttől az emeletekig. Megtelik a ház izgő-mozgó fiatalokkal, s a tánc eluralja a terepet, ott van minden szegletben… és így megy ez már kérem, egy híján harminc éve.
A csabai szólótáncfesztivál lassacskán korban megelőzi a versenyzőit, bár erre még kissé várni kell, mert hálistennek akadnak még táncoslábú „öregrókák” (és rókánék, bocs!), mint amelyen a fesztiválnál négy évvel idősebb, székesfehérvári Hahn Kakas István, vagy a Maródi-Kiss Anita páros Miskolcról, akik nem hagyják magukat, újra előjönnek és újból elfoglalják a színpadot. Makacsságukhoz adjon az Isten jó egészséget és hosszú életet, amire állítólag a legjobb patikaszer a magyar „népi tánc”!
Szerencsénkre, az idén is számos versenyző került az országos mezőnybe, akik mind reménykedve lépnek majd a szigorú szemű ítészek elé. Az öt főből álló tudortestület minden bizonnyal megint salamoni döntést hoz, s lesznek, akik nyernek, s olyanok is, akik nem; a salamoni döntések már csak ilyenek.
Magunk mögött hagytuk már azokat a versenyeket, amikor még a kötelezett tudnivalókat és a szabadon választott versenyprogramokat mély szakadék választotta el, mintha nem is ugyanaz a táncos adta volna elő. Az is igaz, hogy mi sem a megfelelő táncokat jelöltük ki olykor, de a szándékunk az volt, hogy a kevésbé ismert anyagokra is felhívjuk a figyelmet. De utóbb a fiatalabb táncosgeneráció már a kötelező tananyagot is perfekt módon és élményszerűen tudta felmondani. Reméljük, ez most is így lesz és meggyőzően fognak versenyezni a legények a „Györgyfalvi legényes” és „Rábaköri dus”, valamint a párosok a „Feketelaki szökős és sűrű” és a „Tyukodi lassú és friss” nevű kötelező táncanyaggal. Hogy így lesz-e, vagy sem, az majd a pénteki próbán kiderül, amely olyan előversenyzés féle, s amire szeretettel várunk minden érdeklődőt.
A Megyei Művelődési Központ már begyakorlott és a hagyományokhoz ragaszkodó rendezőgárdája – élén Dombi Ildikóval – most meglehetős probléma előtt áll: hová lett a fagy és a hó? Én sem tegnapelőtt láttam meg a napvilágot, de ilyen tavaszi télre nem emlékszem. Ezen a decemberi napon, mikor e sorokat írom, ugyan még nyílik az ibolya az ablakom alatt, de azért még január 12-én előállhat, hogy aznap lesz a tél.
Ha esik, ha fúj, szombat reggel a szakmai főrendező, Mlinár Pál szájából elhangzik majd a megszokott mondat: remélem, sikerült felébrednetek, akkor belevágunk és kezdődjön a verseny!
Ezúttal is sikeres versenyzést kívánunk mindnyájatoknak, a zsűrinek igazságos ítéleteket – noha tudjuk: meghalt Mátyás király! – a barátoknak lelkes szurkolást, a gálaest nézőinek élménydús, felejthetetlen előadást. Tudniillik erről szól már egy híján harminc esztendeje az országos szólótáncfesztivál.
BORN MIKLÓS