Az Alföld megyei önkorrnányzatai által 1991-ben életre hívott Nagyalföld Alapítvány számára az alapítók fontos célként határozták meg a táj társadalmi-gazdasági-kömyezeti változásainak, kulturális értékeinek megismertetését, s egyfajta alföldi identitás erősítését.
Az Alapítvány múködése során mindig nagy figyelmet fordított arra, hogy megfeleljen ennek az összetett igénynek. 1996-ban ennek szellemében adtuk ki - általános megelégedésre - "A mi Alföldünk" címú könyvet, amelyben tematikus megközelítésben dolgoztuk fel a táj életét, sajátosságait. A teljesség igénye nélkül megemlíthetjük, hogy a kötetben foglakoztunk: az Alföld népcsoportjaival, nyelvjárásaival, mezővárosi fejlődésével, népi építészetével, népművészetével, képzőmúvészetével, irodalmával, építészetével, közigazgatásával, kistáji értékelésével. Célul fogalmazódott akkor , hogy közérthető formában és tömören, az átlagos olvasó számára is érdekesen, de ugyanakkor tényszerűen mutassuk be atalán "legmagyarabb tájat".
Már "A mi Alföldünk" megjelenésekor megfogalmazódott, hogy szükség lenne a kötet folytatására-egy látványosabb, főként képi anyagra épülő kiadvány megjelentetésére. A kuratórium által megbízott szerkesztő bizottság több mint két éven keresztül csiszolgatta elképzeléseit, amíg a jelen kötet tartalma összeállt.
A kötet készítése során sok szempontot igyekeztünk -több-kevesebb sikerrel -összhangba hozni. Fontos szempont volt, hogy a tájat egészében - a mindenkori folyamatoknak megfelelő kapcsolatrendszerben - mutassuk be (csak így érthetők meg a jelenségek hitelesen), azaz értékeléseink nem áll(hat)nak meg mindig a mai országhatároknál. Egy másik - igazán nehezen megvalósítható - elképzelésünk volt, hogy az Alföldön belüli tájegységekről próbáljunk meg hasonló részletességű, arányos képi megjelenésú ismertetést adni.
Célunk volt, hogy lehetőleg sem szöveges mondanivalóban, sem a képi tartalomban ne ismételjük mega korábbi kiadványunk anyagát. Törekedtünk arra is, hogy képanyagunk lehetőleg az aktuális á1lapotokat mutassa, indokolt esetben a korabeli viszonyokat tükrözze.
Könyvünk döntően tájunk történetéhez kapcsolódva ad képi áttekintést. Terjedelmi korlátok miatt a szövegben inkább szintetizáló ismereteket igyekeztünk közreadni, képanyagunkat pedig lehetőleg témacsokrokba rendeztük, s a bővebb képaláírásokkal igyekeztünk bemutatásuk indokoltságát alátámasztani.
Alig tagadható, hogy képválogatásunk minden törekvésünk ellenére is szubjektív, különösen igaz ez a bemutatott személyeknél. Ebben az esetben nem is törekedhettünk teljességre, hanem csak azt kívántuk felvillantani, milyen sok jelentős személyiség neve, tevékenysége kötődik tájunkhoz. Írunk olyanokról, akikről (fontos szerepükellenére) az átlagember nem is ha1lott, s nem tudtunk megjelentetni egész szakterületeket - főként a 19. századtól kezdődően.
Kötetünk címét - elismerve tájunk iránti elfogultságunkat - "nagytájunk" névadójától, Petőfi Sándortól kölcsönöztük, de elfogulatlanul is hiszünk benne. Ma, amikor lehetőségünk van arra, hogy bejárjuk a világot, gyakran megyünk el észrevétlen olyan értékek mellett, amit más országban megcsodálunk. Képeinkkel talán sikerül meggyőzni az ország más részén élőket, hogy az Alföld nem egy egyhangú sima pusztaság, s rádöbbenteni az itt lakókat, mennyi szépség van még tájunkon, amit felfedezhetnek. E cél érdekében munkálkodott a szerkesztő bizottság, adott nagyvonalú lehetőséget a Nagyalföld Alapítvány kuratóriuma, útmutatót a szerzőgárda, s "étlapot" a fotósok népes tábora.
Köszönet érte.