Sokunk gyermekkori emlékei közé tartozik, az amikor az ország különböző pontjain található kisvonattal utazhattunk. Sajnos a tavaly beharangozott támogatás és a korszerűsítési program elmarad, így lehet, hogy már nem sokáig utazhatunk ezekkel a főként hegyi kis vasutakkal.
A Széchenyi gyermekvasút, már majdnem hungarikumnak számít, még sincs rá pénz. Aki egyszer este a Normafa, vagy Csillebérc környékén sétál este, akkor sétáljon a sínek mellett és megláthatja, hogy milyen katasztrofális a helyzet. A sínek görbék, a talpfák elvannak korhadva, a síneket övező fák ágai behajolnak a sínek fölé.
A kisvasutak építése hatékony és olcsó volt akkor, amikor még működött a bányaipar Magyarországon. Ezeknek a vonatoknak nem az volt a fő funkciója, hogy személyeket szállítsanak, főként nem turistákat, hanem teherszállításra használták őket.
Keskeny nyomtávú vasutat könnyebb volt építeni, mint ha aszfalt utat vagy normál vasút vonalat építettek volna a hegyek közé.
Kecskemétről indul az országban az egyetlen olyan kis szerelvény, amely több település összekötésével munkába szállítja az ott lakókat.
A Börzsönyben található Királyréti vasút vonalát az évek folyamán folyamatosan csökkentették. A régi szép időkben itt 50 kilométeres vasúthálózat kötötte össze a bányákat ma, pedig alig 10 kilométeres a turista útvonal.
Sajnos semmi garancia sincs arra, hogy ezek a vonatok valamikor is meglesznek mentve, hiszen még az őrzésük sem biztosított.
Aki teheti vigye el családját vonatozni, mert soha nem lehet tudni, hogy mikor ér a végéhez a magyar kisvasutak története.
Szöllősi Gábor