Az ünnep története és néhány érdekesség az adventi koszorúról és naptárról.
A szó latin eredetű, adventus szóból származik, jelentése: eljövetel, megérkezés, az Úr érkezése. Eljövetele, megérkezése Jézus Krisztusnak, Isten fiának, aki azért születik, hogy kereszthalálával megváltsa bűneinket.
(Kétezer éve Betlehemben, egy pajtában született meg Jézus. Ekkoriban a kegyetlen Heródes uralkodott Júdeában. Mihelyt tudomására jutott, hogy megszületett a„zsidók királya", azonnal félteni kezdte a hatalmát és rettenetes vérengzést rendelt el. Minden elsőszülött fiúgyermeket megöletett, hogy Jézustól így biztosan megszabaduljon. Jézus azonban családjával Isten figyelmeztetésére elmenekült onnan, hiszen neki küldetése volt. Az ő eljövetelét ünnepli a keresztény világ mind a mai napig karácsony ünnepével). Az ünnepre való készülődés időszaka, az advent december 24-ét, szentestét megelőző négy hét, amely mindig vasárnappal kezdődik. Advent első vasárnapja András naphoz (nov. 30.) legközelebb eső vasárnap. Advent egyben az egyházi év kezdete is. Régen éjféli harangzúgók jelezték kezdetét, egyben az egyházi év megnyitását is. Egykoron a vallásos emberek szigorú böjtöt tartottak, ez idő alatt, falun hajnali misére jártak, amit a középkorból eredeztetett kifejezésekkel angyali vagy aranyos misének is hívtak, és Szűz Mária tiszteletére ajánlottak.
A régmúlt időkben, az adventi időszakhoz számos hiedelem, babona kapcsolódott. Talán ennek az volt az oka, hogy Advent idején a leghosszabbak az éjszakák, s ez meglehetősen jó alkalmat adott a varázslásra. Álljon itt néhány példa ízelítőül:
- Az Alföldön, hogy helyi szokással kezdjük, volt szokás, hogy a hajnali misére való harangozáskor a lányok mézet vagy cukrot ettek, hogy ettől édes legyen a nyelvük, s mielőbb férjet "édesgessenek" magukhoz.
- Az eladósorban levő lány a hajnali misére való első harangozáskor a harang köteléből három darabot tépett, amit aztán a hajfonó pántlikájában hordott, hogy farsangkor sok kisérője legyen.
- Erdélyben volt szokás, hogy a hajnali mise ideje alatt az összes ajtót, ablakot zárva kellett tartani, mivel ilyenkor a boszorkányok állati alakot öltenek, házakba, ólakba próbálnak jutni, s ott rontást okozni.
Az időszakhoz kapcsolódó szokások
Az adventi koszorú
Az adventi koszorú eredete a XIX. Századra vezethető vissza, amikor 1838-ban Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész az általa alapított gyermekotthon egyik termébe egy hatalmas csillárt készített fából. Erre a csillárra minden egyes istentisztelet alkalmával egy gyertyát tűzött.
(A koszorú, mint jelkép: ősi időkből származik a varázskör gondolata. Koszorút fontak az emberek szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból, és vörös meg aranyszín szalagokkal díszítették. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, a sárga és az arany a fényé. A koszorú vagy a kör az örökkévalóság jelképe volt, és a varázserőé is, amely nem törik meg, nem múlik el. Azt tartották, hogy az ilyen szent koszorúkkal minden gonosz szellem elől el lehet zárni a házat. Ez az ősi varázslat idővel feledésbe merült. Ezt újította fel Johann Heinrich Wichern. )
Ez a kedves szokás hamar követőkre talált. Eredetileg minden nap egy gyertyát gyújtottak, ezért a koszorú méretei jóval meghaladták a maiakét, hiszen 24 gyertyával kellett azokat ékíteni. Mára ebből a szokásból a napok számával jelölt kis naptári díszek tanúskodnak. Csak 1860-ban alakult ki az a forma, hogy csupán csak négy gyertyát, az advent négy vasárnapjának jelképét tűzték a koszorúra. A koszorúkon lévő négy gyertyát, a Karácsonyt megelőző négy vasárnap reggelén gyújtjuk meg úgy, hogy minden alkalommal eggyel több égjen.
(Berlinben született meg az a gondolat, hogy a fakarikát fonott fenyőkoszorúval helyettesítsék, és a huszonnégy gyertya helyett csupán négyet tűzzenek rá. Így végül elég kicsi lett a koszorú ahhoz, hogy a családi házakban és lakásokban is helyet kapjon és hirdethesse a közeledő karácsony örömét.) Az első világháború után Németország protestáns vidékein már minden családnál kigyulladt az adventi koszorú. Noha mára a legtöbb helyen elfelejtették már, miért kör alakúak a koszorúk, és miért díszítjük őket vörös és aranyszalagokkal, a kedvenc forma és a kedvenc színek máig fennmaradtak.
Az adventi naptár
Az advent másik fontos kelléke az adventi naptár, a meglepetés kincsesháza. Ezt a szokást egy édesanya találta ki kisfia vigasztalására. A fiú minden este azt kérdezgette, mennyit kell még aludnia, hogy megjöjjön a Jézuska. Anyukája ezért egy karton lapból huszonnégy ablakot vágott és az ablakok mindegyikére egy bonbont akasztott.
Később a fiúból felnőtt lett, és nemhogy nem felejtette el ezt a kedves ajándékot, hanem az adventi kalendáriumok árusításával maga is több millió gyermeknek szerzett örömet.
Lulu