Röviden a világnapról
Az európai államok 1902. március 19-én egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. Már ebben az évben Chernel István ornitológus szervezett madarak és fák napját.
Hivatalos bevezetésére Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletet adott ki, amely szerint e napon eper- vagy más gyümölcsfákat kellett ültetni, illetve öntözni és meg kellett emlékezni a hasznos madarakról.
A huszadik század első felében minden májusban sor is került erre a programra. A második világháború után sokat vesztett népszerűségéből, de a kilencvenes években ismét egyre többen ünneplik meg.
1996 óta kormányrendelet alapján a Madarak és fák napját május 10-én ünnepli az ország.
És amit a madarakról tudni érdemes:
Tudnunk kell, ha a madarakra gondolunk, hogy nem csak repülnek, hanem szárazföldön és vízen is éppoly jól közlekednek. Legjellemzőbb helyváltoztató mozgásaik a járás, a futás, az úszás és a repülés. Ezek közül, legtöbb esetben, nem marad meg az összes képesség, mint például a struccoknál sem.
A repüléshez felhajtóerőre van szükség, felhajtóerő pedig csak akkor keletkezik, ha vagy a madár mozog a levegőben, vagy a levegő mozog a madár körül. Utóbbi esetben, ha a madár szembeáll a széliránnyal, akkor Bernoulli- törvénye alapján a szárny felső oldalán szívóhatás, alsó oldalán pedig tolónyomás keletkezik. Ez azért van, mert a szárny felső oldala hosszabb, ezért itt ugyanannyi idő alatt több utat kell megtennie az áramló levegőnek, mint az alsó oldalon. Így az áramló levegő sebessége nagyobb lesz, míg a nyomás kisebb. Tehát a szárny feletti szívóhatás és a szárny alatti tolónyomás együttesen hozza létre a felhajtóerőt. .
Repülési módok
A törzsfejlődés során minden madárfajnak kialakult a számára legkedvezőbb repülési forma. Ezek a formák az életkörülményekhez alkalmazkodtak.
Kialakult két nagy csoport: a mozdulatlan szárnyú repülés és az evezőszárnyú repülés.
A mozdulatlan szárnyú repülés legegyszerűbb formája a siklórepülés. Ez mindig ereszkedéssel jár. A madár célja az, hogy egy adott magasságból a lehető legmesszebbre tudjon siklani. Ehhez az kell, hogy ereszkedési sebessége a lehető legkisebb legyen. Ezt pedig minimális felületi terheléssel, a szárnyfelület növelésével, valamint a szárnykarcsúság növelésével éri el. Emellett persze a megfelelő szárnyállásszög beállítása is fontos.
A mozdulatlan szárnyú repülés másik fajtája a vitorlázás. Ez nem más, mint siklórepülés felfelé áramló levegőben.
Másik csoportja a repülési módoknak az evezőszárnyú repülés, ahol a madár saját izomerejéből, aktív szárnymozgatással repül. Egyik fajtája a távolsági repülés. Ekkor a madár két mozdulatot végez a szárnyával le és fel csap. Másik fajtája a helyben repülés, amin belül szintén megkülönböztetünk két formát: a szitálást (pl.: vércsék) és a forgószárnyú repülést (pl.: kolibri). Szitáláskor a vércse szembefordul a széllel és szárnyaival olyan gyorsan verdes, mint ahogy a szél fúj, így tud egyhelyben maradni. A kolibri szárnya egészen speciálisan működik. Forgatása során szárnya állandóan nyújtva van, s úgy evez velük előre hátra a levegőben, hogy hol az alsó, hol a felső szárnyfelületen keletkezik felhajtóerő. A zuhanórepülés szintén ebbe a csoportba tartozik. A sólyomfélék repülési módja, a zsákmány gyors megragadása érdekében szárnyukat testük mellé szorítva zuhannak.
Ami a repülést elősegíti
- Légzsákok: tudjuk, hogy a levegőben való könnyed mozgásukat fajsúlyuk csökkenésével érik el, ebben pedig a madártüdőhöz kapcsolódó légzsákok segítenek. A légzsákok azonban, nemcsak a fajsúly csökkenését idézik elő, hanem a repülés izommunkája során keletkezett hőt is átveszik, és leadják a külvilágnak. Ezáltal a test hőszabályozásában is szerepet vállalnak.
- Csontozat: a madaraknál a repülő életmódhoz alkalmazkodott a csontozat is. Mivel repülés közben nem cipelhet fölösleges terhet, csontjai belsejét nem velő tölti ki, mint az emlősöknél, hanem levegő. Ezekben a lemezes szerkezetű csöves csontokban minimális a csontanyag, s mivel levegővel teltek, nagyon könnyűek. A járomcsont kivételével valamennyi csont levegővel telt.
A madarakat a következő osztályokba soroljuk:
búvár alkatúak pl.: sarki búvár
vöcsök alkatúak pl.: búbos vöcsök
viharmadár alkatúak pl.: villás viharfecske
gödény alkatúak pl.: kárókatona
gólya alkatúak pl: vörös gém, daru, fehér gólya
flamingó alkatúak pl.: flamingó
lúd alkatúak pl.: hattyúk, vadludak, récék
sólyom alkatúak pl..keselyűk, héják, kányák, ölyvek, karvaly, sasok, sólymok, vércsék
tyúk alkatúak pl.. fajdok, fácánok
daru alkatúak pl.: túzok,
lilr alkatúak pl.: sirályok, lilék, szalonkák
galamb alkatúak pl.: balkáni gerle,kék galamb
kakukk alkatúak pl.:kakukk
bagoly alkatúak pl.: gyöngybagoly, kuvik
lappantyú alkatúak pl.: egyiptomi lappantyú
sarlósfecske alkatúak pl.:sarlósfecske
szalakóta alkatúak pl.: jégmadár, gyurgyalag, búbos banka
harkály alkatúak pl.: fekete harkály, nagy fakopáncs
énekesmadár alkatúak pl.: búbos pacsirta, parti fecske, sárgarigó, szajkó, szarka, vetési varjú, csóka, holló, cinegék, házi veréb
Lulu