Jön a húsvét! Közeledik legnagyobb ünnepünk. De vajon mi közeledünk-e hozzá?
Az ünnepekkel zavarban vagyunk, zavaradottan nézünk szembe velük.
Nem értjük: - mi az, hogy ünnep? Addig még eljutunk, hogy nem kell dolgozni, hogy ünneplőbe kell öltözni, bizonyos társadalmi konvencióknak eleget kell tenni, gazdagabban terített asztal mellé kell ülni, de magát az ünnepet nem értjük. Családi és nemzeti ünnepeink is talán azért merülnek ki néhány külsőséges gesztusban, de az ünnep lelkét, belső áhítatát már nem tudjuk átélni, mert nem kerestük az utat az ünnep felé.

Azt hittük az jön magától, az élet ízét is azért vesztettük el, mert azt hittük, az jön magától. Nem jött.
A "Képzelt riport egy popfesztiválról" egyik dala szerint nem tudjuk "milyen az íze az élet vizének" és a másik szerint "anyám azt nem mondta, hogy miért is élek"
Pedig ezekre a kérdésekre az ünnepek üzenete adja meg a választ, s különösen az élet titkának ünnepe: húsvét.
Az ünnepet ne akarjuk megérteni, hanem hittel fogadjuk el üzenetét. Kinyitom Szent János evangéliumát: ?Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy, aki benne hisz el ne vesszen, hanem örök élete legyen.? - ?Mert szerette övéit, mindvégig szerette őket. És azért adta oda az életét.? A vértanúság és az élet szeretetének szolgálata. Össze tudod-e vetni a kettőt? Vajon érted?e? Nem! - Ne törd magad, - inkább csendben szemléld, - éld át azt a szeretetet, amely életét adta másokért, - életet ajándékozott.
Itt kell keresni húsvét titkát az ünnep mélységei felett állva.
Apor Vilmos vértanú püspökre emlékeztek országszerte. A háború poklában oda állt védőn a pusztítás és az élet közé, - védeni az életet, a női tisztességet, szálfa termetével és szikla jellemével nekifeszült a romboló barbár erőszaknak, s az életét kioltó golyóktól halálra sebezve így szólt: - Megmenekültek? Igen, - válaszolta titkára. Akkor hála Istennek! Így tehát a jó Isten elfogadta az én áldozatomat. ?Köszönöm a jó Istennek és az Úr Jézusnak, hogy nagypénteken vele együtt, érte szenvedhetek.?
Nagypénteken történt, - akkor magaslott fel a Golgotán a kereszt -, a hős lelkek ihlető ünnepe.
Édesanyjától tanulta: - ?Ha az ember válaszút elé kerül, válassza mindig a nehezebbet, mert biztosan az a helyes út. Én mindig ezt az elvet követtem és sohasem bántam meg.?

Vértanúság ? s az élet szeretetének szolgálata -, a mások életét szerette. Akiket megmentett az élet hordozóivá lettek, - a romok felett új magyar élet fakadt a bölcsőt ringató szeretetből.

A mai világban keresem az élet üzenetét. A vértanúság és az élet szeretetének szolgálata ugyanaz.
Így nézem Krisztus keresztjét -, az élet fáját, - s a mai zavaros világban kiutat itt találok. Nézem a kereszten Őt, az áldozatot, a lemondás nagylelkűségét, és benne találom meg az élet sarjadásának zálogát.

Nagyszombat csendes várakozása, a hallgatás némasága ünneplőbe öltözteti a szívünket és a feltámadás hajnalának fényözöne, megvilágítja utunkat kereső lábunk előtt. Megvilágítja szívünket, s a remény ébredez immár, - s hazám megújulását is azoktól várom, kik a feltámadás fényét továbbviszik a jövő nemzedéknek, mert ünnepi üzenet gyanánt magukban hordozzák a feltámadt Üdvözítő életszolgáló szeretetét.

Réthy István