Márciusokat őriz az idő. Mint ahogyan verssorokat, képeket, illatokat, hangokat? Fényeket?
?Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég./ Zöld ág virított a föld ormain.?/- halljuk Vörösmartyt egy lázasan készülődő korról (korból) majd két évszázad távolából.

Az Örök Tavaszt látjuk és érezzük a sorokkal: szikrázóan kék ég, ?fázós rügyek?, melengető, de éles napsugarak, ?kabát kigombolós", friss szél. A Himnusz s a Szózat hangjaiba kapaszkodó emberek, reformkori országgyűlések, nyelvkérdés, közteherviselés, jobbágyfelszabadítás, haladók és maradiak.
Aztán a csúcspont: 1848, a Népek Tavasza.

Nemzetek nagy napjai, s az őket összekötő egyetemes emberi követelés a szabadság, egyenlőség, testvériség kontinenseket átívelő, lázba hozó eszméi. S itthon: ?Legyen béke, szabadság, egyetértés.?
A krónikások szerint borult ég, esernyők, szakadó eső, Pilvax kávéház, kipirult arcú fiatalok, Petőfi szárnyalása, lelkesedés, mely ?mint a görögtűz" Landerer Nyomda, 12 pont és Nemzeti dal, tízezres tömeg, Nemzeti Múzeum, beszédek, gyújtó szónoklatok, Városháza, Közbátorsági Bizottmány, majd Buda ahol a ?nagyméltóságú Helytartótanács sápadt vala, és reszketni méltóztatott?, Táncsics, s este a Nemzeti Színházban ismét ?esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!?

Néhány nappal később a legnagyobb magyar levelében a következő sorok: ?Barátom, csudákat éltünk. Nemzeti sorsunk hajszálon függött. Az első felvonás gyönyörűen sikerült??
Majd az ezt követő másfél év, az első felelős kormány, a polgári átalakulást hozó Áprilisi törvények, a népképviseleti választások, toborzás, előkészületek a haza védelmére, s az elkerülhetetlen?

"A vész kitört.
Vérfagylaló keze
Emberfejekkel labdázott az égre,
Emberszívekben dúltak lábai?"


- szól ismét Vörösmarty az időn át. Egy nemzet harcai, kétségbeesett és végső erőfeszítései a Szabadságért?
Végül a világosi fegyverletétel ?s a sötétbe borult Magyarország??
Márciusokat őriz az idő?
Fénylő, irányt adó, lelkesítő, megtartó márciusokat?
1848 történelmi márciusát. S vele a Bizonyosságot:

?Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,
S az agg föld tán vendéghajat veszen,
Virágok bársonyába öltözik.
Üveg szemén a fagy fölengedend,
S illattal elkendőzött arcain
Jó kedvet és ifjúságot hazud:
Kérdjétek akkor azt a vén kacért,
Hová tevé boldogtalan fiait ??

Polányi Éva

 

 

1848 hősei

Soha annyi hőst még nem adott hazánk,
mint az 1840-es években.
Gomba módra nőttek a dicsők,
a hazát, népet, hitet szeretők
Széchenyi, a legnagyobb magyar
utat mutatott, mit bőség takar,
amelyben szépen boldogul a nép,
nemes és jobbágy ha nyomába lép.

Kossuth lánglelkű bátor szavai
népünket dicső útra vezetik.
Sereglettek zászlói alá
bátor szívű ifjú katonák.
Harcra keltek ifjak és vének,
kiket vezettek hősi vezérek
Ajkukon zengett bízó harci ének,
mert azok még a haláltól sem féltek.

Petőfi volt a népet lelkesítő
varázsszavú, nem hátráló költő.
Versét dalolták, úgy mentek csatába.
Isten áldását kérték a hazára.
Ő szép fiatal életét sem féltve
bátran nézett a halállal is szembe.
Sok dicső hőssel porlad közös sírban.
Neve ma is csoda fénnyel tisztán lobban.

Damjanich János hős piros sapkásai
megmutatták hogy kell hazáért harcolni
A vezér tizenkét tábornok társával
szembeszállt ellennel és a zord halállal.
Futott az ellen, amikor meglátta,
hogy ő vezeti a sereget csatába.
A bitófa alatt is bátran állt.
Bátran vállalta a reá szabott halált.

Az ágyúöntő székely Gábor Áron
Bem Apóval küzdött győzelmes csatákon.
A nép kincsit és pénzét odaadta,
még a harangokat is felajánlotta.
Az orosz cárnál kilincselt a császár
segítséget koldult rút cinkos társánál.
Százezernyi orosz jött segítségre,
édes magyar hazánk leteperésére.

Jókai és Arany nemzetőrnek állott.
Védték a nemzetet, védték az országot.
A túlerő győzött. Börtön, bitó járta.
Sokan menekültek idegen országba.
Deák bölcsessége, Jókai írása
segített népünknek hős ellenállásra.
Dicső emléküket szívünkben őrizzük.
Március idusán őket ünnepeljük.

Márton Gábor