PROGRESSZÍV MŰVÉSZETI KEZDEMÉNYEZÉSEK A VIHARSAROKBAN A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN A CSALÁNLEVESEKTŐL AZ ORIENSEKEN ÁT A 20X20- ASOKIG
Folytatásokban közre adjuk Baji Miklós Zoltán (BMZ) intermédia művész 2002. január 22-én, a békéscsabai IFIHáz-ban a fenti címmel elhangzott előadását. Ma a harmadik részt olvashatják. Várjuk esetleges hozzászólásaikat!
Szubjektív
Ez a szegényes ingerkínálat nem elegendő a fiatal, megismerni, tanulni vágyó lángoló művészpalántáknak, akik befogadásra és megmutattatásra vágynak. Így történt 1987- ben velem is, míg olyan szerencsés helyzetbe nem kerültem, hogy Angyal Mária, a Népművelődési Intézet munkatársa és Misch Ádám festőművész fel nem fedeztek. Kinyílt előttem a világ. A fent említett személyek sorra szerveztek olyan képzés jellegű telepeket, ahol személyes kontaktusba kerülhettem többek között dr. Hegyi Lóránd művészettörténésszel, a bécsi Modern Művészeti Múzeum igazgatójával, Samu Gézával, Húber Andrással, Batman Gáborral, Rajk Lászlóval, Frank Jánossal.
Egy ilyen alkotótelepi program során hozott össze a sors a Békéscsabáról elszármazott szentendrei ? már akkor is neves- vajdastúdiós művésszel, Bereznai Péterrel, akinek elpanaszoltam, hogy mint alkotó, mennyire magányosnak, szellemi árvának érzem magam Békésben. Ő mosolyogva mondta: ?Miért nem keresed meg Miselt /Gubis Mihály/? Ő ott él.?
Megkerestem. Mindenféle stratégiai cél nélkül elindítottuk a progresszív művészeti események sorozatát, itt a ?Vihar sarkában?,a Tiszaugi hídtól lefelé?
Vihar Galéria, 1988-89, Békés- Békéscsaba
Ekkor még életben volt az a rendelkezés, hogy amatőr művész egyedül nem állíthatott ki, csak csoportosan. Mivel én és Misi barátom nem a papírok megléte vagy meg nem léte alapján keresi az értéket, munkához láttunk. Közös erővel, a Békés Megyei Művelődési Központ égisze alatt a Népművelődési Intézet, valamint a Megyei Tanács akkori előadója, dr. Cs. Tóth János, politikai ütközést is felvállaló támogatásával megvalósítottuk a Vihar Galériát. Az egy évig tartó kiállítás-sorozat havonta egy alkotót mutatott be Békésen, a Jantyik Mátyás Múzeumban és Békéscsabán, a Tégla Közösségi Házban.
A Vihar Galéria így hosszúra nyúlt csoportos kiállításnak minősíttetett, ami megvédte az aktuális rendelet kényszerétől a sorozat résztvevőit. A szociológiai megkülönböztetés: hivatásos, autodidakta, amatőr fogalomtár felolvadt a minőség, mint szervezői elv érvényesítésével.
A vihart kavaró kiállítók névsora:
Aknay János festőművész, Szentendre, Bereznay Péter festőművész, Szentendre, Gubis Mihály grafikus-, intermédiaművész, Békéscsaba, Kis Tóth Ferenc térdemonstrátor, Szentendre, Somogyi György festőművész, Szigetszentmiklós, Baji Miklós Zoltán festőművész, Békés, Diószegi Eszter grafikusművész, Békés, Penyaska László képzőművész, Békéscsaba, Frömmer Gyula fotografikus- művész, Budapest, Horváth Sándor grafikusművész, Budapest, Petri Ildikó grafikusművész, Kecskemét, Vörös András képzőművész, Kaposvár, Zugor Zoltán grafikusművész, Budapest.
A Vihar Galériát 1990- ben, Békéscsabán, a jazz- kocertekkel egybekötött Tégla Galéria követte, amely a Fiatal Művészek Stúdiójának tagjait mutatta be. Közben 1989 decemberében, Békéscsabán, a Tanítóképző Főiskolán megcsináltuk az első nyilvános happeninget: Internacionálorgazmustra címmel.
Csalánleves I.
1991, Póstelek
1991- ben léptünk először ?közterületre?, Pósteleken, a kastélyrom falai közt. Csalánleves I. címmel létrejött a térség első intermediális, művészeti és életmód fesztiválja, amelyről Dr. Cs. Tóth János így ír az Új Művészetben:
"Jóval többen voltak jelen nézők- résztvevők, mint egy jónevű művész múzeumi tárlatán. Egy fehér folt ismét eltűnt a térképről- aki jelen volt ezen az eseményen, már nem olyan vizuális képet alkot a világról, mit eddig."
Résztvevő művészek: Váradi Zoltán fotóművész, Békéscsaba, Diószegi Eszter grafikusművész, Békés, Vágréti János festőművész, Békéscsaba, Vörös András festőművész, Kaposvár, Kántor Zsolt költő, Szarvas, Kalapos László szín-, fotóművész, Békéscsaba, Gubis Mihály intermédiaművész, Békéscsaba, Baji Miklós Zoltán intermédiaművész, Békés, Kovács István papírszobrász, performer, Vasad, Erdősi Géza múzeumi munkatárs, mint szakács és életmód reformer, valamint a Nihil együttes / Povázsay Szilárd /Sziszi/- vokál, Tóth András /Gombás Gofri/ -szólógitár, Prisztavok Tibor /Tibi/- basszusgitár, alkalmanként Gaál Tihamér /Hopsza/- dob/ és a Békés Banda.
Megalakul a MASE
1991- ben, Békéscsabán megalakul a MASE / Megyei Alkotókat Segítő Egyesület, majd Egylet/, mint az Ifjúsági Ház csoportja.
Alapító tagok: Diószegi Eszter (grafikus), Pocsainé Fábián Magdolna (szociológus), Kovácsné Füredi Enikő (népművelő), Baji Miklós Zoltán (újságíró- képzőművész), Szente Béla (költő, drámaíró, népművelő), Herczeg Tamás (költő, szociológus, népművelő), Fodor József (média menedzser, népművelő, dramaturg), Prisztavok Zoltán (menedzser), Gubis Mihály (grafikus, képzőművész), Boldog Gusztáv (hivatásos természetvédő, fotográfus), Váradi Zoltán (fotoművész), Gnant János (képzőművész), Simon József (színházi segédrendező, képzőművész), Hóbel László (grafikus), Penyaska László (képzőművész), Józsa Mihály (előadóművész, újságíró), Erdősi Géza (múzeumi munkatárs).
A társaság főbb jellemzői: a heterogenitásból adódóan a csoport tevékenysége széles körű, de leginkább az összművészeti jellegű társadalmi rendezvények szervezése és bonyolítása a fő profilja. A tagság jelentős része aktív politikai közszereplést vállalt a rendszerváltás helyi előkészítésében, a demokratikus viszonyok megteremtésében.
Ettől kezdve a további események koordinálása és pénzügyi hátterének megteremtése, néhány kivételellel a MASE, mint civil szervezet égisze alatt történik.
BÁT /Bajkeverők Általános Társasága/
1991. december 6.
A MASE megalakulását követően Gubis Mihály, Békéscsabán, a Lencsési Közösségi Házban megrendezte ?Nagykabát? című demonstratív jellegű kiállítását, amely visszamenőleg is utalt a megyei művészeti, művészetpolitikai közállapotokra, a művészeti közszereplők erkölcsi különbözőségére. A megnyitó akció volt: magnószalagról Gubis Mihály Nagykabát című írása került lejátszásra, míg a falon lévő iskolai táblára Gubis felírta kiáltványát, amelyhez aláírásukkal csatlakozhattak a jelenlévők. A kiáltvány a BÁT megalakulását, annak nyílt vállalását, a helyi művészeti trendtől való elkülönülés kinyilatkoztatását hirdette:
"Kiáltvány
Intrikusok, önös érdekek építőköveit várók, egzisztenciális előnyöket hajszolók, válogatás nélküli eszközöket felhasználók kívánják magukat szervezetileg hivatalossá tenni. Trófeák és üres címek eléréséért mit meg nem tesznek?! Lassan ott tartunk, hogy országosan és helyileg is rühes farkastörvények fognak uralkodni. Az egészséges farkasok küzdenek. A rühesek fertőznek, alattomosan pusztítanak. Szabadok vagyunk, viszont ezáltal kívülállóak, ?bajkeverők?. Jól van. Vállaljuk. Megalakítjuk a Bajkeverők Általános Társaságát. Röviden: BÁT.
Gubis Mihály"
A BÁT a MASE- n belüli progresszív irány, amely leginkább a képzőművészeket jellemezte. Kikiáltása utána, mint MASE- BÁT prosperált tovább a szervezet. A csatolt mozaikszó eredeti kibontása sajnos a hivatalosan kiírt pályázatoknál nem bizonyult szalonképesnek. Így a tagság 1993- as esedékes közgyűlésén az akkori elnök, Baji Miklós Zoltán javaslatára, Békéscsabai Általános Tömörüléssé változtatta meg.
Írta: BMZ (Baji Miklós Zoltán) intermédia művész
(Folytatjuk)
'A CSALÁNLEVESTŐL AZ ORIENSIG' - 1. rész