(Élménybeszámoló)
2002. július 10-én indultunk az egy hétig tartó, előadásokkal zsúfoltig tömött külföldi turnéra. Este 19. 00-kor kezdtük meg a bepakolást, folyamatosan ingázva a ruharaktár és a próbaterem között. Hogy mi jár ilyenkor egy táncos fejében - karaktercipő, csizma, alsószoknyák, felsőszoknyák, üveg, ingváll, szalagok, csak itthon ne maradjon valami - legalábbis egy lány fejében. Hogy a fiúk mire gondolnak, azt nem tudom, de látszólag sokkal nyugodtabbak nálunk. 3/4 8-ra kész is van mindenki, a táncos bőröndök, kosarak indulásra készen.
Mi, lányok még utoljára felsoroljuk az összes jelmezt, kelléket, ami szükséges, s csak ezután zárjuk a bőröndöket, de még így is általában marad mindenkinek egy kis hiányérzete (szerencsére ezen az úton ez csak érzet maradt).
Miután minden a buszra került, elfoglaljuk a helyünket és indulhatunk. 20.10-kor, tíz perccel a tervezett időpont után elindultunk. 21 órás "buszkirándulás" állt előttünk, így az út eleje békésen telt, többnyire mindenki elaludt, s csak a magyar határ zavart fel minket éjjel. Efféle akadályokba a határon túl már nem ütköztünk, s megállnunk csak egyes szükségleteink kielégítésére kellett, szigorúan négyóránként. Egyébként, ha valaki megkérdezné tőlem, miből vettem észre, hogy már az UNIO-ban vagyunk, a "határtalanságon" kívül a WC-k lenne az első, ami eszembe jutna. Egyik-másik akár egy kisebb laboratórium is lehetne, ja, és nem követnek seprűvel és 50 Ft.-osoktól zörgő tálcával az igényesebbnél igényesebb kinézetű WC-s nénik.
A reggeli fogmosás, arcmosás és kávé után továbbindultunk, s délután 17 óra körül már megérkeztünk Luxemburgba, Merschbe, ahol először a mexikói csapattal találkozhattunk, akik egy rövidke bemutatót is tartottak, feltehetőleg nekünk, mivel egyéb közönség nem volt. Ha őszinte akarok lenni, tánctudásukról nem győztek meg, de mint később kiderült, tánctudás ide vagy oda, az egyik "legbulisabb" csapat volt, s velük együtt a törökök (akikkel egy szálláson voltunk Ettelbruckben), és mi, magyarok. A három vérbő csapaton kívül részt vettek a fesztiválon a visszafogott osztrákok és a szintén mérsékeltebb vérmérsékletű helyi együttes. (Talán a jómódú polgári életforma ki is öl valamit az emberekből.). A vendéglátók habitusától meglehetősen távol állt, már-már turisztikai látványosságnak bizonyult a Balassis fiúk beavató szertartása, az ún. lehúzás, amit az újonc fiúk élhetnek át az együttesben, valamint az azt követő táncház. Mindez a fesztivál első napján történt. A további napokat röviden úgy jellemezhetném, hogy előadás, előadás, előadás, és köztük az elmaradhatatlan helyi specialitás, a sajtos szendvics - "isteni". Először azt hittük, a főtt ételt nem ismerik, de az út végére kiderült, hogy nem jól hittük. Négyszer is volt részünk benne.
Az előadásokkal kicsit túloztam, mert két délelőtt volt kötelező szabadprogram, amikor megnézhettünk egy emlékmúzeumot, ami a II. Világháború eseményeit és a luxemburgi hadsereg történetét elevenítette fel. Erről nem írnék, a fényképek többet mondanak, de ezek sem fejezik ki azt, amit ott éreztünk. A másik délelőtt pedig elvittek minket a helyben csak "Kis Svájcnak" nevezett hegyvidékre, egy vízeséshez. Mindnyájan úgy gondoltuk, hogy Szilvásváradot bátran nevezhetjük mi is "Kis Svájcnak". Persze nagyon szép volt, de azért megszólalt bennünk a magyarságérzetünk, hiszen nálunk is van ilyen, de sajnos csak ilyenkor vesszük észre.
A záró előadás után rögtön indultunk haza. Az együttes rekordzuhanyozást és összepakolást hajtott végre, a harminc ember röpke háromnegyed óra alatt indulásra készen állt (persze mindez némi együttesvezetői nyomás hatása alatt történt).
A hazaút a szokásos módon történt. Alvás, videofilmnézés, előtte a szokásos harc, hogy nézhető kategória, vagy nem a kérdéses szalag (a filmek ugyanis szigorú együttesvezetői cenzúra alatt állnak, tekintettel arra, hogy mindig van 18 év alatti táncos is buszon).
Este 8 - ra itthon voltunk, s mivel én az út nagy részét átaludtam, nem tudom mi minden történt, bár ha jól sejtem, senki nem tett másként.
Itthon a szokásos kipakolás, ellenőrzés, hogy minden lekerült-e a buszról, majd elköszönés és indulás haza, örülve az elkövetkező egy hónapos szünetnek, s annak, hogy végre a saját ágyunkban alszunk.
Végül néhány fontosabb adat Luxemburgról:
- Terület: 2586 km2 (Békés megye 5666 km2)
- Főváros: Luxembourg
Tagja az Európai Tanácsnak (CE), Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak (EBRD), Európai Gazdasági Bizottságnak (ECE), az Európai Uniónak (EU), Északatlanti Szerződésnek (NATO) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD).
Ma elsősorban, mint pénzügyi központ jelentős, számos nemzetközi szervezet itt van, például az Európai Legfelsőbb Bíróság. A legmagasabb életszínvonalú országok egyike.
Lulu