Lent délen...

A Városházi esték műsorfüzete világzenei estet és kolbász-partit hirdet péntekre; őszintén szólva, tőlem akár világzenei est is lehet, hiszen a fellépőket nem részletezik. Ami bizonyos: a Pravo zenekar lemezbemutató koncertjén nem világzenét, hanem tiszta balkáni népzenét hallunk majd, s ennek kedvéért mindenképp érdemes jegyet váltani a bulira.

A Pravo 1998-ban alakult, a tagok szokásos kezdeti cserélődése után most már kb. két éve a jelenlegi felállásban játszanak. Eredetileg a Balkán táncegyüttes kísérőzenekaraként ismerte meg őket a közönség, most azonban elérkeztek az első jelentős állomáshoz, amely minden zenész számára ma is mérföldkő: megjelenik az első CD-jük, Tűzön járó hangok címmel. A csapat minden tagja a húszas éveinek elején jár, vezetőjüket, Gera Attilát a folklór művészetek kedvelői először táncosként, majd zenészként is évek óta ismerik. Idén diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, több élvonalbeli zenekarban is bemutatkozott, jelenleg az Állami Népi Együttes zenekarában játszik, a jelek szerint mindenféle létező fúvós hangszeren.

A lemez egész egyszerűen elbűvölő. Nem vállalkozom semmiféle szakszerű ízekre szedésre, a kritikus egy kicsit olyan, mint az adóellenőr: ha nagyon keres, biztos talál valami hibát, hiányosságot, szabálytalanságot. A másik, amibe nem szívesen bonyolódnék bele, az az értelmiségi-szakmai fanyal, ami minden, a piacon újonnan megjelenő produkciót szükségszerűen elér, hacsak - mint a csinált sztárok esetében - a hírnév a reklámhadjárat következtében meg nem előzi a valódi népszerűséget. Ilyenkor ugyanis Rejtő definíciója érvényesül, miszerint: "Az embereknek bebeszélik, hogy örülni fognak valaminek, és ők örülnek - ez a reklám." Ezzel a módszerrel bármilyen mutatós, ámde középszerű zongoristából üstökösként felragyogó sztárművészt lehet berhelni, és még a kritika is csínján bánik vele, hiszen a nagy név óvatosságra int.

A Pravo zenekart viszont ez az első CD előzetes hírnév nélkül is méltán repítheti egyenest a műfaj élvonalába. A fiatal zenészek biztos hangszertudása, profikat megszégyenítő fegyelmezettsége, kulturált előadásmódja, a lányok gyönyörű tiszta énekhangja - ez mind szükséges feltétele a sikernek. Szükséges, de nem elégséges ahhoz a hatáshoz, amit ez a zene a hallgatóban kivált. A délszláv többszólamúság megszólaltatása igen nagyfokú pontosságot, egymásra figyelést követel, s ennek a Pravo nincs híján. Próbálom kerülni a nagy szavakat, de ki kell mondanom: az autentikus zene iránti hihetetlen alázat, a minden művészkedő hókusz-pókuszt kerülő tiszta, igényes muzsika szólal meg náluk Gera Attila hibátlan ízlésű hangszerelésében. És van még valami, amit nehéz szavakra lefordítani.

Volt alkalmam néhányszor meghallgatni a CD anyagát, és mindig úgy érzem, mintha először hallanám. Bennem, aki déli határainkon túl még Szabadkánál tovább nem jutottam, leginkább a honvágyhoz hasonló érzést keltett a zene. Soha meg nem élt emlékeket hoz felszínre, a tudatomban hiába is keresem, megfogni sem tudom, jön és szertefoszlik, átadva a helyét a következőnek. Valahogy elhalványodott számomra a Balkán sokat emlegetett egzotikuma, inkább természetes, otthonos lett nekem ez a világ. Különösen, mivel két számban Gera Attila kikukkant egy kicsit a tradicionális balkáni zene keretei mögül: a moldvai és bolgár dallamot egybefoglaló Kettős térben, a Régen és ma szerb dallama időben ívelt kapcsolatot teremt velünk, a Kárpát-medence mai lakóival.

Felsorolhatnám egyenként a zenészeket, és mindről elmondhatnám, hogy nagyszerű, hibátlan, és így tovább... De aki eljön, úgyis megismerkedik velük. Ám - lévén magam a vox humana szerelmese - nem állom meg, hogy Majorosi Tímea, Knyihár Anikó és a lemezen közreműködő Gera Anita nevét meg ne említsem: telten zengő, dús hangjuk, tiszta, sallangmentes, póztalan előadásmódjuk egyszerűen magával ragadó. Egy kukkot sem értek a dalok szövegéből, így aztán, szabadulva a szavak kötöttségétől a zene varázsol elém képeket, amelyeket sosem láttam a valóságban.

Karcsú, könnyűléptű asszonyokat, villogó tekintetű, munkában keményedett büszke férfiakat, szűk, lejtős-kanyargós kis utcákat, fehér köveket, a Balkán szívós, mégis könnyed szépségű egész világát, rajta a Boszporusz felől érkezett bizánci szertartások eleganciájával. Az útmenti vendéglő teraszát, ahol az idegen is ismerős, a lugas zöldjén átszűrődik a zene és a fény, hívogatva az utcán járókat, a lámpa körül álmos bogarak keringenek, báránysült és édes bor illata terjed, a homályba burkolt hegyoldalon szerpentinút fehérlik. A sziklás tengeröblöt, ahová mezítlábas halászok és napszemüveges turisták igyekeznek, barnára sült, kacér nevetésű lányok énekelnek, táncolnak a szikrázó napsütésben, a strand parkolójában csillogó autócsodák, a helybeliek tekintetében pedig ott sötétlik mélyen a keserves történelem és a túlélés szilaj öröme egyaránt. Így leírva talán giccsnek hat, de ha pénteken este eljössz, és a Pravo koncertet hallgatva ott a városháza udvarán, a fák alatt egy pillanatra lehunyod a szemed, mindezt látni fogod.

A Tűzön járó hangok igazi csabai produkció, ezért ragaszkodtak ahhoz, hogy a hivatalos lemezbemutató koncert itthon legyen, mint ahogy a Balkán táncházat sem akarják elhagyni. Maga a felvétel is itt készült a Song-Song Stúdióban, meg kell mondjam: brilliáns munkát végeztek Baranyásék. (Jó, Baranyai János, tudom, de hát a koncertek törzsközönsége így ismeri!) És ha minden igaz, ezen az estén a városháza udvarán meg is lehet venni a CD-t, tehát hazavihetjük az élményt.

B. Koltai Gabriella