Csokonai Vitéz Mihály Összes művei - A Városunk Gyomaendrőd írása
Dátum: 2002. október 23, szerda
Téma: Tallózó



Költemények 5.
(1800-1805)

„Írok a XX dik vagy XXI dik századnak, írok annak a kornak, amelyben a magyar vagy igazán magyar lesz, vagy igazán semmisem.” (Csokonai)



Az idei könyvhétre jelent meg – az Akadémiai Kiadó gondozásában – Csokonai Vitéz Mihály összes művei Költemények sorozatának ötödik befejező kötete, amely a költő utolsó öt évének termését tartalmazza 1800-tól 1805-ig.

Ebből az alkalomból mondja el gondolatait Szilágyi Ferenc professzor úr, aki a kiadványt sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt írta és jegyzetekkel ellátta, aki a téma kutatásával immár fél évszázada foglalkozik.

„Maguk a versek – a több mint ezer oldalból – összesen csak mintegy 300 oldalt foglalnak el. A többi apró betűs jegyzet és tanulmány, valamint a megzenésített műveknek korabeli kottáit is tartalmazza, mert hisz a nagy muzikalitású Csokonai gyakran éppen a dallamok útján is igyekezett terjeszteni, országosan népszerűsíteni műveit. Az ötödik kötet, amely most jelent meg – egy hatalmas vállalkozáson belül – egy sorozatnak záróköve. A legnehezebb és legtöbb gondot okozó feladat Csokonai verseinek hiteles szövege, és időrendje volt. Ebbe másfél század alatt négy vagy öt egyetemi tanár belevágott, sikertelenül. Most úgy látszik, hogy a feladatot - a magyar irodalomtörténetnek, filológiának majd két évszázados feladatát - sikerült megoldani.
Az úgynevezett kritikai kiadásokról, szövegkritikai kiadásokról a nagyközönség kevéssé tájékozott. Tudjuk, hogy az írók, költők életében művei nagyon esetlegesen látnak napvilágot. A legtöbb költőnek, a saját maga korában, életében nem jelenik meg az összes műve, amely az ő ellenőrzése alatt látott volna világot, vagyis a szövegek nem mindig hitelesek.
De igen nagy gondot okoz sokszor az időrend, az egyes versek keletkezési, idejének a megállapítása, amely különösen a közéleti, politikai vonatkozású költeményeknél nagyon fontos…
Csokonai nem tartozott a pontosan keltező költők közé, sőt a legritkább esetben dátumozta verseit. Mivel pedig időnként átírta, újraírta költeményeit, nehéz bár fontos eldönteni, hogy mikor keletkezett az első változat, mikor és miért tért el esetleg a még későbbi kötetekbe felkerült végleges változattól. Csokonai volt az egyik legszerencsétlenebb költőnk a művei kiadását illetően. Tempefői c. szatírikus játékában megírta a maga és általában a korabeli magyar költő reménytelen helyzetét. Művei kiadását illetően így fakad ki a színjáték végén, hogy „az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban.” Pártfogókat, mecénásokat próbált egész életében szerezni, mivel sajnos még az olvasóközönség nem nőtt fel annyira, hogy eltartott, eltarthatott volna egy költőt. Ő pedig szegény vándordiák nem tudta saját erszényéből kiadni a műveit, legfeljebb előjegyzésekkel, előfizetésekkel próbálkozhatott. Így a legmostohább körülmények között jött létre nyomtatott életműve. A maga életében voltaképpen két vagy három kis kötete látott napvilágot, ezek nagy örömöt szereztek neki…
Már halála után jelent meg a szerelmes verseket tartalmazó Lilla-kötet, amelynek a versei a közfelfogás szerint Vajda Juliannához, a komáromi szép polgárlányhoz szóltak. Azonban a kéziratokat vizsgálva kiderül, vannak közöttük olyanok is, amelyeket korábban írt, mielőtt Vajda Juliannát megismerte volna. Sőt van olyan, amit azután írt, amikor már szakított vele, illetve szakítottak egymással, és ez másvalakihez szólt.
Tehát ilyen rejtélyek is lappanganak a versek mögött, amiket meg kell fejteni. Példaképpen itt: A Tihanyi Ekhóhoz c. közismert igen szép verse, amely a Lilla-dalok között szerepel. Eredetileg Rózsi nevét tartalmazza. Több ilyen költeménye van, amelyekben Rózsi neve szerepel, csak később alkalmazta Lilla nevére.
Ezeket a kérdéseket mind meg kell oldani a szövegkiadásban, valamint azt is, hogy miért változtatott – nem csak ilyen vonatkozásban, hogy ki volt a vers múzsája eredetileg, hanem más stiláris tekintetben, vagy politikai vonatkozásban – a művek szövegein.
Visszatérve erre a kötetre, s a kritikai kiadásokra, nem csak a versek hiteles szövegének megállapítása és időrendjének meghatározása fontos feladat, hanem pl. Csokonai esetében az úgynevezett ál-Csokonai verseknek a kirostálása, valamint az ismeretlen Csokonai versek föltárása és besorolása az életműbe.

Csokonai már igen népszerű volt diákkorában is a debreceni kollégiumban és általában a református kollégiumok diáksága körében. Jellegzetes humora, szatírikus hajlama, jól fölismerhető egyéni stílusa alapján szívesen másolták kéziratos kötetekben a műveit. Ez a kéziratos diákirodalom különben nagyon jellemző műfaja volt a XVIII. sz. végének. Részben a politikai okokból kiadhatatlan verseket, részben a szerelmi vagy erotikus tartalmú költeményeket ilyen mindenes gyűjteményekbe másolták a diákok, s így ebben Csokonai is gyakran szereptelt. Mégpedig olykor tévesen tulajdonítottak neki verseket, ha valamilyen pajkosabb vagy politikailag kényes témájú volt, azt a másolók gyakran ajándékozták a költőnek. Aláfirkantották az ő monogramját (CsVM); noha nem is ő volt az igazi szerző. Ezeket szükséges tisztáznunk, mivel gyakran gyengébb minőségű és politikailag rá nem jellemző versek is az ő monogramjával szerepeltek. Először ezekben a kéziratos füzetekben, később néhány nyomtatott kiadványban.
Ez a befejező, utolsó kötet is tartalmaz ismeretlen Csokonai verseket…
Kötetünk több mint száz verse közt nincs annyi látványos fölfedezés, teljesen ismeretlen mű, mint az előző kötetekben, de számos helyesbített sor, szó található az egyes versszövegekben, pl. a Kotzebue-ból fordított A’ kéttségbe esés-ben és a Georgicon fordításban, s van ismeretlen Csokonai szövegünk is: A’ N. Mélt. Gróf Széchenyi Ferentz Ö Exc. – Nemzeti Könyvtárjára írt óda egy terjedelmes jegyzete. Sűrűn tartalmaznak korábban ismeretlen sorokat a szövegváltozatok is az egyes versek jegyteteiben, így pl. a lélek halhatatlanságáról írt nagy bölcselő költemény eredeti kidolgozásának második sorában előfordul a Hamlet írójának neve is, félreérthetetlenné téve a költemény ihlető forrását:
„A’ melynek Sekszpirral nehéz megfejtése”
Részben ismeretlennek számít A’ Háfiz’ sirhalma 17 sora, amely az 1803-i keltezésű anakreoni dalok-ból hiányzik, s Márton József 1813-i s 1816-i Csokonai-kiadásaiban jelent meg először, majd Toldynál, s azóta, másfélszáz éve, rendre kimaradt a kiadásokból.
A Főhadnagy Fazekas úrhoz címzett nevezetes vers is itt jelenik meg először hitelesen, a kéziratban található francia nyelvű szállóigével. A legfontosabb eredménye a kötetnek, hogy tisztázza az eredetileg Rózsihoz szólt, majd Lillára alkalmazott versek, változatok egymáshoz való viszonyát. Valamint azt a két szép későbbi (1802-ben írt verset), amelyek kétségtelen, hogy Ilosvai Krisztinához, egy szép váradi vígözvegy szóltak.

A kritikai kiadásokhoz tartozik az egyes versek forrásainak, a megállapítása, vagy a fordítások esetében a felhasznált eredeti szövegnek a felkutatása. Így most már az öt költeményes kötet a költő több mint félezer hosszabb-rövidebb verse előttünk van, hiteles megbízható időrendben és szöveggel.
Mondhatnánk, akkor már csak az van hátra, hogy megírjuk az ő immár hiteles életrajzát. Persze ehhez szükség van még a nem verses munkáinak is a szövegkritikai kiadására.
Amikor Debrecenben ezt a sorozatot indítottuk, tíz kötetre terveztük az egész életmű kritikai kiadását. Ebből megjelent eddig az öt verses kötet, megjelent a költő színműveinek a két kötete Pukánszkyné Kádár Jolán sajtó alá rendezésében; a levelezés-kötet, melyet Debreczeni Attila rendezett sajtó alá, s ugyancsak ő a szépprózai műveket egy kötetben, a leveleket két kötetben. Hátra van még Csokonai tanulmányainak a kiadása. Ennek a munkálatai folynak még, nagyon fontos munka, hiszen ezek árulkodnak a költő rengeteg jegyzetével arról, hogy honnan szerezte ismereteit világirodalomból is és az esztétikai irodalomból. Ha majd ezek együtt lesznek, akkor lehet megírni az összefoglaló új művet Csokonai életéről és munkásságáról. S minthogy magam tulajdonképpen nem is 1973, hanem egyetemi éveim (1951) óta foglalkozom a témával, már fél évszázada, nem is mondtam le róla, hogy egy ilyen, összefoglaló új Csokonai-életrajzot írjak. De nem csupán szakemberek számára, hanem olyasféleképpen, ahogy Illyés Gyula írta meg a maga Petőfiét, megírjam Csokonait a nagyközönségnek. Hogy meglássuk azt, mennyire időszerű és mennyire XX. sőt XXI. századi költő ő, aki önmagát jellemezte így, hogy írok a késő nemezdélnek, “írok a XX. és XXI. századnak”, mikor úgy érezte, hogy a maga korszaka nem érti meg, s annak hiába szól. Annak a kornak, amelyben a magyar vagy igazán magyar lesz, vagy igazán semmi sem. Remélem, hogy az igazán magyar válik valóra. Szeretném majd ezt a monográfiát Csokonai-kutatásom befejezéseként az asztalra tenni”

Lejegyezte: Polányi Éva







A cikk tulajdonosa: CSABANET - Békés Megye Kulturális Portálja
http://www.csabanet.hu

A cikk webcíme:
http://www.csabanet.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=254