A Passió - film ürügyén - A Városunk Gyomaendrőd írása
Dátum: 2004. június 10, csütörtök
Téma: Tallózó



Nagypéntek... Friss zöld mindenütt, alig bomló rügyek az út menti fákon, nyüzsgés, amolyan József Attilá-s pillanat "a bogarak, a gyerekek kipörögnek a napvilágra", hihetetlenül kék ég a templom fölött, s fönt a magasban, a tavasz ölelésében: a kereszt.







Pilinszky János néhány soros verse jut eszembe, melyet Vattay Elemér fotóművész egyik műve ihletett. A fekete-fehér kép előterében a fakereszten pléhkrisztus fehérlik, mögötte a még csupasz fakoronák ?mint valami érháló- tartják meg az út szélén álló keresztet. Hátul a lombok mögött a kép mélységéből különös ragyogás. A diszharmónia és a harmónia tökéletes egyensúlya, az emberi világ és az emberen túli összekapcsolódása. És hozzá a néhány sor:
/ "Igen, a lomb ragyog,/ a lomb továbbragyog, / és te úgy függsz e televény / előtérben, akár egy gyümölcs./ Holott ember vagy, holott ember voltál / útszéli Isten". /
Nagypéntek... délután hat óra... mozielőadás... a Passió... Krisztus szenvedéstörténete filmen...
Kívül: nagy hírverés, támadások, elismerő kritikák, szenvedélyes viták, izzó érvek és ellenérvek, személyes megvallások. Belül: szorongással vegyes kíváncsiság, néhány melengető emlékkép Zeffirelli Jézus-filmjéből, befogadó nyitottság...
Majd kérdések és félelmek...
Kérdések a szenvedésről, a hiteles ábrázolás lehetőségeiről, Jézus alakjának megformálásáról, annak határairól, a korról, az emberről, a nyelvről, a hitről, a művészi szabadságról...
Félelmek a szenvedéstől, a brutalitás fokozataitól, az öncélú testi és lelki kegyetlenkedésektől, a mindennapi erőszakhoz szokott ember kiszolgálásától, az olcsó akciófilmes eszközöktől, a hollywoodi eladhatóságtól?
Majd ismét Nagypéntek... ott a vásznon is ... a döbbenet tizenkét órája...
A Getsemani kert fái alatt a telihold sejtelmes árnyai és fényei, a félelem, a halálfélelem szárnycsapásai...
"Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, amint én akarom, hanem, amint te." (Mt 26, 39.)... A békésen alvó tanítványok képe...
A rettegés éjszakája? A mindenre elszánt karddal és doronggal fölszerelt csapat kiáltozása... Júdás jelt adó csókja... s a katonák...az elfogatás rémült pillanatai?"Tedd vissza hüvelyébe kardodat. Mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el. Vagy azt gondolod, hogy atyám nem bocsátana rendelkezésemre rögtön tizenkét ezred angyalnál is többet, ha kérném? De akkor hogyan teljesednék be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?" (Mt. 26,52)
A tanítványok futása... Majd hamis bizonyítékok, vádak a főtanács előtt... a megaláztatások: köpések és ökölcsapások... a szeretett Péter háromszori tagadása... S közben az áruló, a kétségbeesett ember vergődése a bűn súlya alatt, az őrület örvényei, s végül a kiszáradt, magányos fa, a maga által ?ácsolt kereszt?...Képek villannak a múltból, hogy a jelenben lassan kinyíljanak, állóképpé váljanak, s hagyjanak a néző számára is időt a teljes megértéshez a látvány, zene, szöveg áramlásában...
Majd a szenvedéstörténet folytatódik Poncius Pilátus és a főpa- pok előtt? a felelősségtől félő földi hatalom, hatalmasok párbeszéde az egyik oldalon ? s a szelíd bizonyosságé a másikon... ?Az én országom nem e világból való...?(Jn. 18, 36)
Végül a felszított tömeg nyomása alatt a visszavonhatatlan ítélet... a "Keresztre vele!" történelmet és világot formáló ítélete.
Út a Koponyahegyre... a megostorozás... a töviskorona kínjai... a testileg, lelkileg meggyötört Isten-ember földi útja a kereszttel...
S a Gonosz folyamatos jelenléte: már az Olajfák hegyén, majd a tömegben, a kegyetlen katonák feszülő izmaiban, az ostorcsapásokban, az áruló tébolyában...
Hátborzongató jelent: az elénk tartott torz tükörben nem az örök Anyát látjuk, karján a Kisjézussal, hanem egy nemtelen, vakító arcú lényt, egy torz gyermekkel... Az embertelen világ képei szemben az Örök Emberivel...
Majd a keresztre feszítés fokozhatatlan drámaisága...
A ?Beteljesedett? időt és teret bevilágító, megtisztító egyszerűsége... s a Feltámadás kegyelme...Aztán csak a Csönd...A döbbenet csöndje... ott a vetítés után...Nagypénteken... csak a nevek futása az elsötétült vásznon... csak a zene marasztaló áradása... Nehezen mozduló mozdulatok, nehezen formálódó szavak. Hogyan is lehet megszólalni ennyi szenvedés, együttszenvedés után?
Az egyetemes, évezredeket átvérző erőszak belesűrűsödik néhány órába, hogy hívőket és nem hívőket magával ragadjon, belevigye, részesévé tegye a Történetnek.
Az emberiség legkegyetlenebb s paradox módon a legszebb történetének... Mert szerencsére a film arról szól, amiért megalkották...
Hogy valamennyien azt érezhessük a végén: "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen." (Jn. 3, 16)
Polányi Éva

Pilinszky János: Az isteni dramaturgiáról
Minden emberi élet keletkezés és elmúlás párbeszéde, szükségszerűen drámai felépítésű. Ez a dráma ? nyíltan vagy lappangva ? már gyermekkorunkban jelen van, végighúzódik egész életünkön, s annak végső szakaszában többnyire fölgyorsul, mielőtt végképp kisimulna.
Jézus drámájának utolsó szakaszában, végkifejletében, mindannyiunk drámáját fölülmúlja. S itt történik valami egészen csodálatos és egyszeri. A fenyegető, véres események előestéjén Jézus "elővételezi" és ránk hagyja örökül kereszthalálát. De hogyan? Úgy, hogy az isteni szeretet legmélyebb szabályai szerint: a szögeket és saját haláltusáját előbb meleg csenddé változtatja át, baráti lakomává, ahol testét kenyérként és vérét valódi italként nyújtja nekünk. Ez az a váratlan és keresetlenségében isteni "fordulat", amivel örökre biztosította jelenlétét közöttünk.

*

Valaki egyszer megkérdezte tőlem, hogy hiszek-e Jézus föltámadásában, s ha igen, miért?
Mert olyan csendes volt ? csúszott ki a számon önkéntelenül, de valójában ma sem tudnék ennél hitelesebben válaszolni. A föltámadás számomra épp csendességében - isteni. Olyan mint a teremtés hajnala, s azóta is a hajnalok: a csírázás, a születés és a fogantatás fokozhatatlan erejű intimitása, bensőségessége jellemzi. Tökéletes természetességében így csodálatos, igaz és reális! Ezért nincs is rá egyéb, nem is lehet rá más válaszunk, mint az, hogy valóban föltámadott. .

 







A cikk tulajdonosa: CSABANET - Békés Megye Kulturális Portálja
http://www.csabanet.hu

A cikk webcíme:
http://www.csabanet.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=1041