Péntek, 2021. Június 18.Arnold, Levente napja  

  Rovatok
. Kezdőlap
. Csemegéző - Ajánló
. Pályázat
. Kitekintő
. Tallózó
. Mozi - Színház
. Könyvajánló
. Olvasóink írták
. Napraforgó
. Korábban írtuk
. Kék Bolygó
. Bemutatkozunk
. Webtanterv
. Archívum
 
 

  Menü
. Kultúrjog
. Kiállítások
. Játszótér
. Linkek
. Kulturális szaknévsor
. REGCIVIL
. Keresés
. Hírlevél
. Partnereink
. Honlapok
szerverünkön
. Impresszum

Szolgáltatásaink
. Szerver üzemeltetés
. Hirdetés
 
 

  Hirdetés
 
 

  Keresés


 
 

  Évfordulók
Évfordulók
1934
E napon hunyt el Derkovits Gyula festőművész

 
 

  Kitekintő: Csalánleves a tanyán
Az elmúlt évtizedben időnként fel-felsistergett körülötte a kulturális közélet állóvize: volt, aki elnézően mosolygott, hogy ugye ez mégsem művészet; volt, aki tombolva követelte, hogy tiltsák el a tevékenységtől, száműzzék, törjék kerékbe ifjúság elleni bűntett és közbotrány okozása miatt; volt, aki minden produkcióját nyomonkövette, és nagyon vigyázott, hogy ne vegyék észre rajta sem az érdektelenséget, sem az értetlenséget, és persze voltak őszintén kíváncsiak, sőt rajongók is szép számmal. Van, aki hülyének tartja, van, aki lelki deformáltnak, van, aki korszakos művésznek, és olyanok is akadnak szép számmal, akik ismerik és szeretik. Az ember neve: BMZ. Ki kell írnom? Na, jó, Baji Miklós Zoltán.







A hét végén az ő tanyáján zajlott a Csalánleves címet viselő háromnapos hepening. Olyan fesztiválszerű képződmény ez, aminek nehéz lenne bármiféle műfaji, irányzati kategorizálását megadni. Valamikor régen elkezdték, aztán hol így, hol úgy alakult, volt, hogy szünetelt, mindig változott, eleinte a szent borzadálytól a csakazértis polgárpukkasztás orgazmusáig mindenféle érzelmek kísérték a köztudatban, mígnem Békéscsaba megszokta. Ma már egy a sokféle nyári program közül, legalábbis nem korbácsolja a polgárok nyugalmát.



Szombaton tudtunk kimenni, belekóstolni - na, nem a csalánlevesbe, mert az vasárnap készült el, hanem a programba. Azzal fogadtak, hogy péntek este több százan voltak kint a koncerten, szenzációs hangulat volt, ma némileg gyérebb közönségre és csendesebb estére van kilátás. Őszintén szólva nem is bántuk. A környezet elbűvölő volt, nem ironikusan mondom: komolyan. Az udvar végében mindenfélékből összetákolt színpad, mellette szalmabálák, itt-ott műanyagszékek, rozsdás vaságyak matracokkal, ezen ültek például a Gubis Misiék. Amolyan gyülekezős hangulat volt, sorbaálltunk a kocsmapultnál, üdvözöltük az ismerősöket és ismeretleneket, ,,láttad? hallottad? ott voltál?'' - típusú kérdésekkel molesztáltuk egymást. Aztán BMZ felcihelődött a színpadra, és elmesélte, hogy a behirdetett Gubis-produkció az tulajdonképpen egy audio-performance, a technikusok pedig felkérték, hogy mintegy három percben ismertesse még az est további programjait is. Megértő röhögés, BMZ pedig engedelmesen sillabizálni kezdte a plakátot, következetesen Skandináv Majmoknak titulálva a Gibbons-t, mondván: ez utóbbit nem tudja kimondani. Gubis háromtételes CD-je kellemes volt, elvont, de semmi sokkoló erőszak: a hang beburkolta a tanyaudvart, beleolvasztott bennünket is, otthonos nyüzsgésben találta a csapatot az alkony.



A megtisztulási aktust előkészítő előadásra kissé nehezen kászolódott össze a társaság, de végül a többség összegyűlt a mester, Somogyi István körül. Lévén magam még mindig kissé szkeptikus az ilyen dolgokban, töredelmesen be kell vallanom, hogy nem volt kedvem félbehagyni egy nagyon érdekes beszélgetést, így utólag csak annyit tudtam meg, hogy a tűzönjárás nem cirkuszi mutatvány, hanem tisztító-gyógyító szertartás. A segítők sötétedéskor megrakták a tüzet, olyan formája volt a máglyának, mint a honfoglalók süvege. Körbeültük (-álltuk), a Berbécs zenekar moldvai muzsikát játszott. Néhányan távolabb söröztek, az ő hangjukat néha lehetett hallani, amúgy csendben hallgattuk a zenét, bámultunk a tűzbe, s ahogy időnként körbenéztem, az arcokon nyugalom ült. Mintha mindenki egy kicsit megpihent volna; a zajos város, a döngő zenegépek kocsmazaja most távolinak és értelmetlennek tűnt. Aztán a mester és segítői szétkotorták a parazsat, és tízegynéhány ember kellő felkészülés után átment a tűzön. Többeknek ez láthatólag inkább produkciót, semmint kultikus szertartást jelentett, de becsületünkre legyen mondva, egy-két kivételtől eltekintve tiszteletben tartottuk a tűzön átkelők hitét és bátorságát.



És tulajdonképpen ez az, ami végig jellemző volt a bulira. Ne vegye senki nagy szavaknak: kis kóstoló a Csalánleves az igazi szabadságból. Semmiféle rétegtudat vagy görcsös csoportnorma nem tolakszik közénk, divatos lila nadrágkosztümben vagy szakadt pólóban éppúgy járkálhatsz, észre sem veszi senki. Mindent szabad, semmi sem kötelező, ezért aztán nem is igen jut eszébe senkinek olyasmit művelni, amivel mások szabadságát felkarcolja.



Még belenéztünk a film elejébe (A másik ember iránti féltés diadala, 40 labor), aztán indulni kellett. Kifelé még megálltunk beszélgetni Varga Tamással, így kiderült, hogy ez a buli tulajdonképpen az Ifiház rendezvénye, ezért ő a szervező. Meg azért, mert imádja csinálni. Jött BMZ, iszonyú fáradt, nem csodálom. Az járt a fejemben, hogy lám, a guru is megcsendesedett, de teheti: stabil az utánpótlása, amit elkezdett, sikerült, és úgy tűnik, sokáig fennmarad. Mondják modern művészeteknek, alternatívnak, én úgy neveztem el: a tágan értelmezett kultúra szabad művészeti kínálata. Remélhetőleg a hivatalosság még sokáig távol tartja magát ettől, mert ez így jó, ahogy van. Fésületlenségében is magas, elvontságában is élhető minden kíváncsi, nyitott, szabadon lélegezni szerető ember számára.

írta: B. Koltai Gabriella
bkg@csabanet.hu

fotó: Hegedűs Sándor
 
2002. augusztus 26, hétfő 
 

 





Kezdőlap : Kitekintő : Tallózó : Mozi-Színház : Bemutatkozunk : Olvasóink írták : Könyvajánló : Pályázat : Csemegéző : Archívum
Kulturális szaknévsor : Linkek : Keresés : Fórum : Impresszum
Szerver üzemeltetés : Hirdetés


Legyen Önnek is honlapja! Készítette, szerkesztette, tárhely: CSABAPROG Kft.