Hétfő, 2021. Április 12.Gyula napja  

  Rovatok
. Kezdőlap
. Csemegéző - Ajánló
. Pályázat
. Kitekintő
. Tallózó
. Mozi - Színház
. Könyvajánló
. Olvasóink írták
. Napraforgó
. Korábban írtuk
. Kék Bolygó
. Bemutatkozunk
. Webtanterv
. Archívum
 
 

  Menü
. Kultúrjog
. Kiállítások
. Játszótér
. Linkek
. Kulturális szaknévsor
. REGCIVIL
. Keresés
. Hírlevél
. Partnereink
. Honlapok
szerverünkön
. Impresszum

Szolgáltatásaink
. Szerver üzemeltetés
. Hirdetés
 
 

  Hirdetés
 
 

  Keresés


 
 

  Évfordulók
Évfordulók
1919
Magyarországon megalakul a Zeneművészeti Direktórium

 
 

  CSAK: SZUBJEKTÍV

Két oldalnyi szubjektív, nem CSAK-vélemény. Témánk az Európai Unió, az EU-csatlakozás. Ha másokkal is megosztanád véleményed (vagy a szüleidét vagy a szomszédodét vagy a tesódét), akkor küldd el címünkre (lásd az imresszumban)!



No Name

Kicsit szkeptikus vagyok ebben a kérdésben. Olyan ez az egész EU-téma, mint amikor a média porrá játszik egy slágernek kikiáltott számot. Otthon kinyitod a vízcsapot, és abból is az folyik. Vajon ilyenkor megszereti vagy meggyűlöli az ember a szájába rágott szikkadt rágót? Túlságosan erőltetett, savanykás szaga van ennek a témának.
Egyszer együtt utaztam a vonaton egy amolyan Télapó kinézetű, nagyszakállú emberkével. Dohányzott. Méltóságteljesen, nem úgy, mint amikor két óra között gyorsan elrántunk egy cigit, csak hogy megadhassuk végre szervezetünknek a következő negyvenöt percre kidekázott nikotinmennyiséget. Szó ami szó, bölcs ember benyomását keltette. Tök jól elbeszélgettünk mindenféléről. Tipikus első néhány mondat a gázos időjárásról, az úticélról, ki-hova-minek. Egygondolatnyi rövid életrajz, majd egy kis nevetgélés a legfrissebb vicceken, melynek szinte egyenes folytatása a politika.
Érdekes: amint valaki politizál, felmegy benne a pumpa. Ez a Mikulás mélységesen felháborodott ezen az egész EU cirkuszon. Merthogy vegyük csak sorra: tényleg biztonságérzetet ad a tudat, hogy tartozol egy olyan erős kötelékhez, aki rád ugyanúgy figyel, mint a többiekre, vigyáz és ápol. Remélhetőleg a saját kultúránkat, hagyományainkat is éppúgy tiszteletben fogja tartani, mint olyant. Mert hát attól még magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, nem? Csomó-csomó előny, mely a most-még-külfölddel kapcsolatos: útlevél nélkül is elmehetsz az Eiffel-torony lábához kávézni, sőt, tanulni és dolgozni. Naposabb helyekre is, mint Magyarország. Akár a tenger mellé.
Igen ám, de mi történik idehaza Terike nénivel, aki a dióját nem tudja eladni, mert az lazán átesik az öt és fél centis uniós rostán; vagy Józsi bácsival, aki nem tudja értékesíteni a tőgymeleg tejet, mert az sajnos nem 15°C-os! EU szabványok! Ilyen hőmérsékleten kell átvenni az eladásra szánt tejcsit. Egy speckó tejhűtő pedig nem két fillér. Van elég teje, ha el tudná adni, abból megvehetné, de hát? Terike pedig, szegény, beszélhet annak a fának, hogy nagyobb diót teremjen?
Vagy arról is beszélhetünk, mi lesz akkor, ha háborúban kell részt venni, akaratunkon kívül? A simaarcú nyakkendős fejek döntenek, és gyerünk! Támadjunk! Én is! Te is! - te is, Magyarország, nincs apelláta?
Hogy mi történik velük igazából? Mi történik velünk és a Télapóval? Dohányzunk tovább, francia kávéról álmodva, eszegetjük hozzá a háromcentis diónkat, isszuk a langyos tejet, és arra gondolunk, majd csak lesz valahogy? eddig is úgy volt?


(tév)hittérítők

Na gyerekek, ki mit tud az Európai Unióról? - hangzik a tanárnő kérdése. A gyerekek egyenként felállnak és felelnek.
Pistike: Az én apukám a ?(síp) multinacinális cég vezetgető igazgatója. Ő megmondta már nekem, hogy az mi. Szóval az olyan, hogy van egy csomó nagyon gazdag bácsi, pont olyanok, mint az ÉN apukám, és ők megbeszélik, hogy az olyanoknak, mint a tanár néni, mit szabad és mit nem. És ezt azért hívják uniónak, mert ez az apukám kedvenc szava, de csak a pénz után. De az apukám még a nagyon sok pénzt is szereti.
Évike: Ez hülyeség. Az ÉN apukám, aki a tanár néni régebbi kocsiját vezeti, amit asszem elloptak, legalábbis a tanár néni ezt állítja, nekem már réges-régen elmagyarázta az igazat. Ez úgy van, mintha mi mindannyian összeadnánk a csokijainkat, még a Juci is, pedig neki még csokija sincs. Aztán azt mind eladnánk, és vennénk érte egy nagyon nagy tábla csokit. Akkorát, hogy többé ne kelljen mákos tésztát enni, mert aztat nem is szabad, és ez mindannyiunké lenne, csak a Jucijé nem, mert neki nem volt csokija, ezért őneki kellene a malackákat nevelni és levágni, de persze csak szabályosan, és?és?és asszem ennyi.
Juci: Nekem is megmonta az apukám, aki reggel hatra megy dolgozni, és csak este jön haza, ezért mindig nagy táskák vannak a szemei alatt, hogy mi is a való. Ő azt mondta, hogy az Európai Unió olyan, hogy a Pistiék eddig sokat utaztak, ezért ezután is sokat fognak. Éviék csak eccer utaztak, mindig nyáron, na ők ezután már télen is fognak nyaralni. Petiék eddig nem utaztak, nekik ezután talán szabad lesz elmenni Szolnokra is. Mi meg ezután már a városból sem mehetünk ki.
Petike: Ez mind szép, de én azt is hallottam, hogy ezentúl olcsó lesz a fagyi, mert még 1 eurót sem kell értre fizetni, pedig eddig 50 forint volt. És azt is hallottam, hogy bárhol és bárhová utazhatok, tanulhatok, lakhatok, vásárolhatok. Csak az a baj, hogy nekem még nagyon kevés a zsebpénzem, és az is baj, hogy nem is lesz több. Csak ha nagy leszek, de az még soká van, és azt is hallottam, hogy még sokat kell addig tanulni. Csak azt meg utálom. Majdnem annyira, mint a spenótot.


Én egy érettségi előtt álló 18 éves diák vagyok. Szeretem az idegen nyelveket és szeretnék majd külföldön dolgozni, ha lehet, akkor minél több országban. Ezt úgy képzelem el, hogy majd 2-3 év után mindig egy másik országba költöznék tanulni, vagy dolgozni. Mivel az Európai Unió része leszünk (remélem legalábbis), így európai országokban gondolkodom, mert repülni nem szeretek, és Amerika nekem túl messze van és luxus lenne hajóval menni, meg unalmas is; keletre meg szintén nem akarok menni, így marad Európa. De Európában sem akárhová. Lehetőleg gazdaságilag fejlettebb országok jöhetnek csak számításba és időjárást tekintve is a melegebb az itthonihoz képest, mivel strandolni és napozni egyaránt szeretnék. (Valahogy nem nekem találták ki a fedett uszodákat.) Hogy mely országok szerepelnek a listámon? Elsőként Franciaország déli részére szeretnék majd ellátogatni és tanulni, majd Spanyolország és Görögország . Azt még nem tudom, hogy Görögország után mi következik, de biztos, hogy életem nagy részét még utazással szeretném tölteni. Minden álmom, hogy 2-3 országban megkaphassam állampolgárságom, de ez csak álom, mert ahhoz sok időt kéne egy országban töltenem, és lehet, hogy az egyikben csak fél évet leszek, a másikban akár ötöt is. Igazából vagy tolmács lennék szívesen, vagy a vendéglátásban szeretnék elhelyezkedni. Nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, és ha a fentiek sikerülnek, akkor sokfélével fog majd összehozni a sors. És én úgy érzem, hogy egy itthoni főiskola vagy egyetem elvégzése után könnyű lesz alkalmazkodnom az új környezethet, ráadásul akkor már mi is EU tagok leszünk és ezáltal teljes szabadsággal utazgathatok majd. Remélem minden összejön az életemben.

Janka


Ifjúság és Európai Unió, avagy Orosháza és testvérvárosainak találkozója


2002. december 12-15. között Ifjúság és Európai Unió címmel ifjúsági találkozót szervezett Orosháza Város Polgármesteri Hivatala a Települési Gyermek és Ifjúsági Önkormányzattal karöltve. A rendezvényen - az orosházi diákokon kívül- 2 város fiataljai vettek részt: az erdélyi Nagykárolyból és a finnországi Kuusankoskiból érkeztek vendégek. Mindkét város testvérvárosa Orosházának, innen jött az ötlet, hogy egyáltalán megrendezzük a találkozót, ahol végre nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek is kapcsolatba kerülhetnek. (Egyébként azóta is SMS, ill. e-mail útján tartjuk egymással a kapcsolatot, és már körvonalazódik egy nyári tábor programja is.) A 4 nap alatt különféle témákban hallgathattunk érdekes előadásokat, de lehetőségünk nyílott szabadidős tevékenységekre is. Voltunk Gyopároson, ahol vízi aerobicoztunk és szaunáztunk...ahogy a finnek szeretik (120 fok). Az egyik délután elmentünk Ópusztaszerre és megnéztük a Feszty-körképet. Volt "Mutassuk meg Orosházát!" körút: múzeum, könyvtár, képtár...miegymás. A legmókásabb program mégiscsak a városok bemutatkozása volt: a legtöbben videófelvétel segítségével ismertették meg városaik nevezetességeit. A 4 nap konzekvenciája -szerintem-, hogy ennek a folyamatnak nem szabad megszakadnia, hiszen mindenki nagyon jól érezte magát, és biztosan mindenki tanult is valamit.

Süle Márti

 

 
2003. március 26, szerda 
 

 





Kezdőlap : Kitekintő : Tallózó : Mozi-Színház : Bemutatkozunk : Olvasóink írták : Könyvajánló : Pályázat : Csemegéző : Archívum
Kulturális szaknévsor : Linkek : Keresés : Fórum : Impresszum
Szerver üzemeltetés : Hirdetés


Legyen Önnek is honlapja! Készítette, szerkesztette, tárhely: CSABAPROG Kft.